Hét éve húzzák az időt – az óraátállítás eltörlése lassabban halad, mint a brüsszeli bürokrácia órája

Újabb óraátállításon vagyunk túl, és most már joggal mondhatjuk: a brüsszeli elit, amely szeret magára „harmadik nagyhatalomként” tekinteni Oroszország és az Egyesült Államok között, hét éve képtelen megoldani azt, amit egy falusi polgármesteri hivatal talán egy délelőtt alatt elintézne: eltörölni az óraátállítást.

Az Európai Unió gépezete időről időre bizonyítja, hogy ha valamilyen nagyvállalati lobbiérdek, környezetvédelmi látszatintézkedés vagy éppen ideológiai kampány áll a háttérben, akkor a döntéshozatal valahogy villámgyorsan működni kezd. Brüsszel ilyenkor képes akár hetek alatt „világos és határozott” döntéseket hozni – és persze azokat a tagállamokra erőltetni. Ezekből a döntésekből azonban a hétköznapi európai polgár általában nem sok köszönetet lát.

De ha a kérdés valami olyasmi, ami közvetlenül az emberek életminőségét érinti – például az alvás, a biológiai ritmus vagy az egészség –, akkor a lelkesedés máris elpárolog. Az óraátállítás ügye pontosan ilyen: mindenki tudja, hogy ártalmas, mindenki utálja, mindenki eltörölné – és mégsem történik semmi.

Majdnem eltörölték. Majdnem.

A 2018-ban benyújtott javaslat, amely az óraátállítás megszüntetését célozta, eleinte szélsebesen haladt előre az uniós bürokrácia labirintusában. Az első két fordulón gond nélkül túljutott, ám a harmadik állomásnál, az Európai Tanácsnál – ahol a tagállamok kormányai ülnek – egyszerűen elakadt. És ott is maradt. Több mint öt éve.

Idén februárban még felröppent a hír: mivel fél évtizede semmilyen előrelépés nem történt, az uniós döntéshozók már azon gondolkodnak, hogy végleg leveszik a témát a napirendről. Aztán – a szokásos brüsszeli fordulattal – mégis úgy döntöttek, „maradhat”. Ekkor sokan fellélegeztek: talán most tényleg eljött az utolsó óraátállítás.

Nos, azóta kétszer is tekerhettük az órát előre-hátra. A remény pedig – akárcsak a nyári naplemente – ismét elhalványult.

A Bizottság asztalán még mindig ott a javaslat

A Telex beszámolója szerint az Európai Bizottság szóvivője, Anna-Kaisa Itkonen a minap ismét megerősítette: a javaslat továbbra is az asztalon van. Sőt, szerinte a következő éves munkaprogramban is szerepelni fog.

„Még mindig hiszünk benne: megvan a lehetőség, hogy egy koordinált megoldást találjunk” – mondta Itkonen optimistán.

Ez az optimizmus azonban inkább hangzik egy PR-os reménykedésnek, mint valódi politikai akaratnak. Mivel az ügy mögött semmiféle erős lobbiérdek nem áll, Brüsszel nem érzi kötelességének, hogy maga mondja ki, melyik időszámítás maradjon végleg érvényben – a nyári vagy a téli. Ehelyett a tagállamokra mutogatnak: „beszéljétek meg egymás között.”

A magyar elnökség is tehetetlen

A magyar soros elnökség tavaly egyébként szintén felvetette a kérdést, és kifejtette: ahhoz, hogy a Tanács végre kialakíthassa saját álláspontját, az Európai Bizottságnak előbb hatástanulmányt kellene készítenie a javaslatról. Ez azonban – ahogy az lenni szokott – azóta sem készült el.

Itkonen viszont most azt állítja, hogy „már több tanulmány is készült korábban”, és jelenleg egy újabb is készül. Hogy ezekért a tanulmányokért kik, mennyiért és milyen eredménnyel kaptak pénzt, arról természetesen nem esett szó. Az idő közben telik – és minden tavasszal megint egy órával kevesebbet alhatunk.

Ritka európai egyetértés – döntés nélkül

Az egész ügy különös pikantériája, hogy az óraátállítás eltörlését pártállástól függetlenül támogatják az európai frakciók. Ritka pillanat, amikor a néppárti, zöld, liberális és konzervatív képviselők valamiben egyetértenek – de még így sem sikerül döntést hozni.

Immár hét éve.

Ha a következő tavaszon sem változik semmi, akkor joggal mondhatjuk: előbb szűnik meg az Európai Unió, mint az óraátállítás. Addig pedig marad a fáradt szemek, kávétúladagolás és cirkadián káosz kontinense – ahol az időt mindenki állítja, csak a döntéshozók nem.