A Zebra Köztársaság – avagy a haladás csíkjai

Budapest különös város. Itt a zebra nem csupán gyalogos-átkelőhely, hanem politikai szimbólum. Egyfajta mozgó katedra, ahol keddenként Hadházy Ákos tart performatív állampolgári engedelmességi órát.

A lecke egyszerű: állj meg a forgalom közepén, és tedd próbára a város türelmét. Emberek késnek a munkából, a buszsofőr a kormányt rágja, a mentőautó a dudát üvölteti – de hát ez a demokrácia új, városi liturgiája. A rendőrség pedig figyel, mérlegel, és arra jut: nem történt semmi. Mert aki jó ügyért áll meg a zebrán, az valójában halad. Minden csak nézőpont kérdése.

És ha valaki a fővárosban megszegi a rendőrségi tiltást? Például mondjuk a Pride szervezői? Karácsony Gergely nyugodt mosollyal int: „csak félreértés történt”. Az esemény nem tiltott, csak másképp engedélyezett, a szabályok pedig – mint tudjuk – rugalmasabbak, ha szivárványosak.

Az engedélyt nem a rendőrség adja, hanem a politikai hangulat – és az most épp szivárványos színben tündököl.

A másik oldalon ott a taxisok története. Ők nem a zebrán álltak meg, hanem a józan ész határán. Egy rendeletmódosítás ugyanis diszkriminatívan korlátozza őket, mégis, mielőtt egyetlen motort is leállítottak volna, rendőrséggel egyeztettek. Nem akartak blokádot, csak figyelemfelhívást. Nem hídlezárást, nem káoszt – pusztán forgalomlassítást.

De jött a hatalom. És jött vele Bigyó felügyelő, az újkori közrend őre, akinek szeme sem rebben, ha zebrát blokkolnak, de ráng a szemöldöke, ha taxit lát, mégis folyton ő ad tanácsot. Mellé pedig ott van az Eperárus, a kicsinyes korruptság élő szobra, aki a nagy szervezéssel járó szereplésben elfelejtette közölni, hogy a demonstráció csak addig engedélyezett, amíg ő és ura/parancsolja, Bigyó felügyelő meg nem unják – mert itt nem a törvénynek van hatálya, hanem a türelmüknek.

És itt jön a csavar: nem mellékes körülmény, hogy a rendőrfőkapitányok kinevezésénél a főpolgármesternek véleményezési joga van. Vagyis a rendőrség – amelynek pártatlannak kellene lennie – politikai árnyékban szolgál. Így amikor a Pride, Hadházy és a taxisok ügye kerül terítékre, a helyzet szemmel láthatóan úgy fest, hogy a rendőrség Karácsony Gergely pártjára áll. Márpedig neki a taxisokkal kibaszósdi az egyik kedvenc játéka.

A mostani eseményeket kirobbantó ötletek egyébiránt egyenesen Bigyó felügyelő fejéből pattantak ki. Innen jön a jogos kérdés: tényleg hol van itt a jogállamiság? Ő az előterjesztő, aztán pedig ő bírságoltat? Elég vicces. Ja, nem.

Mert ha a törvény nem mindenkire ugyanúgy vonatkozik, ha a szabályokat ideológiai szimpátia alapján mérik, akkor már nem jogrendszer, hanem rendszerjog.

Így lett a törvény alkalmazása is performansz. A politikailag kompatibilis tüntető megdicsérve hazamegy, a taxis pedig százezres bírságot kap – ugyanazért, amit más bátorságnak nevez. De hát nem kettős mérce ez! Csak kétféle mérleg: az egyik jogállami, a másik progresszívan értelmezett.

A taxisoknak azért kell fizetniük, mert ők „zavarták a forgalmat”. Hadházy viszont minden kedden megbénítja a várost a rendszerrel szembeni küzdelem jegyében, tehát az belefér. Az egyik a demokrácia ellen vét, a másik érte. Ez már nem rendészet, hanem politikai filozófia: kinek a dugója szent, és kinek a dudája közvádas bűn.

És miközben a városvezetés a jogállamról prédikál, a rendőrség partizánként bírságol, már ha akar. Az egyenlőség elve szerint: mindenki szabadon tüntethet – de nem mindegy, ki ellen, mert ha aki ellen tüntetnek, az kedves, akkor repül a százezer.

Az egyik oldal „a civil kurázsit” képviseli, a másik „a rend megzavarását”. Az egyikre büszkék, a másikból példát statuálnak.

Mert ez itt a Zebra Köztársaság, ahol a forgalom politikai aktus, és a rendőrségi engedély csak addig érvényes, amíg a hatalom kedve tartja, Bigyó tanácsai és érdekei alapján.

Itt a közlekedés nem jog, hanem privilégium.

Talán ha egyszer a taxis is szivárványos zászlót tűz a tetőre, és magára tetováltatja Bigyó arcképét, nemcsak a forgalmat, hanem a bírságot is kikerülheti.

Addig marad a bírság – és a haladás a helyben topogás nemes formájában.

(És ha valaki jogi megoldást keres: az itt leírtak már önmagukban kijelölik az utat egy lehetséges taxis kontra rendőrség peres eljáráshoz. Aki él vele, él – aki nem, az áll a zebrán, és várja, hogy valaki végre zöldet adjon.)