Zéró pont – zéró esély? A taxisokra erőltetett új pontrendszer árnyoldalai

Tegnapi cikkünkben bemutattuk, hogy az önkormányzat milyen új szabályozással készül a taxiszolgáltatók ellenőrzésére: a tervek szerint a jelenlegi pontrendszert teljesen átalakítanák, és a jövőben zéró toleranciát vezetnének be a taxisokra. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a „nulla pontos rendszerben” már a legkisebb kihágás is súlyos következményekkel járna.

Hibátlan ember nincs – de a rendszer hibátlannak várná el a sofőröket

A taxisok közül kevesen vitatják, hogy a szabálytalanságokat szankcionálni kell. Azonban a közlekedésben dolgozó emberek számára teljesen irreális elvárás, hogy soha, semmilyen apró hibát ne kövessenek el. Egy apró figyelmetlenség, egy vitatható helyzet vagy akár egy téves rendőri megítélés is azonnali végzetes következményt hozhatna: jogosítvány, engedély, megélhetés elvesztését. Ez nem ösztönző, hanem inkább ellehetetlenítő rendszer.

A cégek azonban mindig találnak kibúvót

Miközben a taxisoknak hibátlan teljesítményt várna el a rendelet, az autókiadó cégeknek valahogy mindig sikerül kicselezniük a szabályozást. Az objektív felelősség elve alapján, ha egy cég autójával gyorshajtás vagy más szabálysértés történik, a rendőrség a cég felé intézi a bírságot. A jogszabály szerint ilyenkor meg kell nevezni a sofőrt – ám itt kezdődik a trükközés.

Nem ritka, hogy a cég egy hajléktalan ember nevét adja meg.

Mire a rendőrség újra jelzi, hogy a beazonosítás nem megfelelő, a cég sokszor már nem is létezik. A háttérben ugyanazok az emberek állnak, csak a cégnevek változnak: pár havonta alapítanak egy új vállalkozást, hogy elkerüljék az adófizetést és a felelősségvállalást. A pontrendszernél ugyanez a séma: a „büntetőpontokat” szintén papíron létező, valójában nem vállalkozó strómanokra terhelik. Ha túl sok a bírság, a céget egyszerűen kidobják, majd újat alapítanak.

Kötelező biztosítás nélkül – a tisztességesek rovására

A jelenség másik, kevésbé látványos, de annál súlyosabb következménye a biztosítások megkerülése. Ezek a dobós cégek gyakran nem fizetik a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítást sem. Ez azt eredményezi, hogy a biztosítók a kockázatokat más úton fedezik: a szabályosan dolgozó taxisok és autótulajdonosok emelt díjakkal kénytelenek állni a számlát. A tisztességes vállalkozók tehát kétszeresen is veszítenek: versenyhátrányban vannak a szabályszegő cégekkel szemben, és közben még a csalók által okozott kárt is nekik kell finanszírozniuk a magasabb biztosítási terheken keresztül.

Kérdéses jogosítványok és vizsgák

Az önkormányzati tervezet további gyenge pontja, hogy miközben szigorítaná a szabályosan dolgozó taxisok ellenőrzését, alig szűri ki a valóban alkalmatlan sofőröket.

A Bolt által importált sofőrök között nem egy akadt, aki olyan hátterű, hogy önmagában kérdéses, hogyan szerezhetett jogosítványt. Vidéki putrisorokról toborzott emberekről beszélünk, akik közül sokan írni és olvasni sem tudnak, mégis átcsúsznak a PÁV-vizsgán (pályaalkalmassági vizsgálat), vagy épp a jogosítvány valódisága körül merülnek fel kételyek. Ha ezek az emberek valóban a közutakon vezetnek, az nemcsak szakmai szégyen, hanem közlekedésbiztonsági kockázat is.

Rendőr-szakszervezet és taxis rendelet – összeférhetetlenség a levegőben

A történet pikantériáját az adja, hogy a KRSZ, a rendőrök szakszervezete is aktívan részt vesz a taxis szakmai ügyekben. Első hallásra ez furcsának tűnhet, de még érdekesebb a kép, ha hozzátesszük: a szakszervezet alelnöke maga volt az egyik előterjesztője ennek a vitatott rendeletmódosításnak.

Ez több szempontból is aggályos. Egyrészt a rendőrségi dolgozókat képviselő érdekvédelmi szervezetnek alapvetően a tagjai jogait és érdekeit kellene képviselnie, nem pedig egy gazdasági szektor szabályozását formálni. Másrészt azonban az sem titok, hogy a rendőri állomány egy része másodállásban taxisofőrként is dolgozik.

Ezek a sofőrök sokszor éppen azoktól a bizonyos „dobós cégektől” bérlik a járműveket, amelyek a pontrendszer kijátszásával, biztosítások elbliccelésével és strómanok alkalmazásával kerülnek folyamatosan a szakmai viták középpontjába.

A helyzet így akár összeférhetetlenség gyanúját is felvetheti: vajon kinek az érdekeit képviseli a KRSZ? A taxis szakma tisztességes szereplőiét, akik betartják a szabályokat és vállalják a terheket, vagy azokét a dobós cégekét, amelyek minden szabályt kijátszanak?

A paradoxon különösen szembeötlő: a rendőrségnek elvileg az lenne a feladata, hogy felszámolja ezeket a céghálózatokat, amelyek csalással, adóelkerüléssel és biztosítási mulasztásokkal működnek. Ehelyett a rendőrségi szakszervezet egyik vezetője olyan szabályozást tol előre, amely épp a tisztességes taxisokat sújtja, miközben a dobós cégek érintetlenül maradhatnak.

Ez a kettős szerep nemcsak a taxis szakmát háborítja fel, hanem súlyos kérdéseket vet fel a közbizalom szempontjából is: lehet-e egy rendőrségi szakszervezet objektív szereplő a taxis szakma szabályozásában, ha tagjai és vezetői érintettek a piacon?

A szabályos magyar taxis a vesztes

Az egész helyzet egyik legnagyobb ellentmondása, hogy a tervezet ismételten a tisztességesen dolgozó magyar vállalkozók sérelmére szolgálna. Ők azok, akik adót fizetnek, kötelező biztosítást kötnek, megfelelnek a BKK által ellenőrzött ( 😀 ) előírásoknak, és próbálnak versenyképesen, szabályosan működni. Az új rendszer viszont pont őket lehetetleníti el: aki egyetlen apró hibát vét, elveszítheti a munkáját, miközben a cégtrükközők és az ál-jogosítványos importsofőrök gond nélkül tovább dolgoznak.

Merre vezet az út?

A kérdés tehát nem az, hogy szükség van-e szabályozásra, hanem az, hogy a szabályozás valóban a rendet és a tisztességet szolgálja-e. Egy jól működő pontrendszer képes lenne kiszűrni a rendszeresen szabálytalankodókat, ugyanakkor arányosan kezelné az egyszeri hibákat. A mostani elképzelés azonban nem erre mutat, hanem inkább arra, hogy a hatóságok a könnyebb ellenállás felé mennek: a valódi problémát jelentő céghálózatok helyett a taxisok megszorítását erőltetik.

Az eredmény kiszámítható: nőni fog a feszültség a szakmában, a tisztességesen dolgozó taxisok ellehetetlenülnek, a háttérben működő stróman-birodalmak pedig továbbra is zavartalanul élvezhetik az adóelkerülés, a biztosítási kiskapuk és a felelősségáthárítás előnyeit. A közlekedésbiztonság nem javul, a társadalom pedig továbbra is fizeti az árát – szó szerint és átvitt értelemben is.