Rendőrsorfal, forgalmi káosz és újabb nagy szavak – Hadházy Ákos tüntetése Budapesten

Szeptember 16-án ismét utcára vitte híveit Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő. A demonstráció a főváros szívében, a Ferenciek terén indult, majd az Agrárminisztérium felújítás alatt álló épületénél ért véget. A megmozdulás sokadik volt a sorban, hiszen Hadházy hónapok óta igyekszik rendszeressé tenni a kedd esti tiltakozásokat.

Az esemény most sem múlhatott el anélkül, hogy a menet ne állította volna meg a forgalmat – a belvárosi közlekedés ismét hosszú percekre megbénult.

A demonstráció háttere

A nyári szünet után szeptember elején újraindultak Hadházy tüntetései. Bár a résztvevők száma ezúttal sem volt kiugró, a szervezők a kitartás fontosságát hangsúlyozták: nem egyszeri villámakciókról van szó, hanem hétről hétre ismétlődő megmozdulásokról. A Ferenciek terén felállított kis színpad és néhány zászló adta a keretet, a közönség pedig inkább szimpatizánsokból és érdeklődőkből állt, semmint tömegekből.

Biró Dénes nyitotta meg az eseményt, és szavaival a kitartás fontosságát emelte ki:

„Nem állhatunk meg, mert ha mi elhallgatunk, más nem fog megszólalni helyettünk.”

Őt a Pavilon zenekar tagja, Irlanda Kristóf követte a színpadon, aki slam poetry-vel lépett fel. Ritmikus sorai a korrupcióról és az apátiáról szóltak, ironikus éllel, de a politikai mondanivalót sem nélkülözve. Rövid fellépése inkább kulturális betét volt, mintsem politikai program, mégis tapsot kapott a hallgatóságtól.

Nagy Szilárd pedagógus, a tiltakozás egyik erősebb hangú felszólalója így fogalmazott:

„Képmutató, felháborító és elnyomó rendszer, amiben élünk.”

Hozzátette: ha az emberek nem vesznek részt hasonló demonstrációkon, az a beletörődés jele lesz. Példaként a közelgő pécsi Pride-ot hozta fel, amely szerinte szintén alkalom a társadalmi kiállásra.

Hadházy Ákos beszédében a kormányt és a propagandát támadta:

„Ha a Fidesz bajt érez, forró őszre számíthatunk.”

A képviselő arról is beszélt, hogy a hatalom háborúpártinak bélyegzi az ellenzéket, és hogy a választási vereség ellenére is folytatni kell az utcai jelenlétet. Ugyanakkor elismerte, hogy a társadalmi elégedetlenség egyelőre korlátozott számú embert mozgat meg.

A rendőrsorfal és a forgalom megakasztása

Amikor a menet a Ferenciek teréről elindult, hamarosan rendőrsorfal állta útjukat az első zebránál, feltehetőleg már rutinból tudják a rendőrök, hogy Hadházyék rendre leállják a zebrákat, hogy akadályozzák a forgalmat. Most is ez történt: a közlekedés teljesen leállt, az autósok percekig várakoztak. A tüntetők ekkor a Himnuszt énekelték, majd csak lassan engedték felszabadulni az utat.

Ez a jelenet jól mutatja, miért vitatottak Hadházy akciói: bár békések, rendre a főváros egyik legforgalmasabb pontján okoznak fennakadást. A szervezők szerint ez a tiltakozás természetes velejárója, ám sok járókelő és autós türelmetlenül fogadta az újabb lezárásokat.

Az Agrárminisztérium mint célpont

A demonstráció a korábbi tervekkel ellentétben – vélhetőleg a rossz időjárás miatt – végül az Agrárminisztérium felújítás alatt álló épületénél ért véget. Hadházy itt korrupciót és műemlékvédelemmel kapcsolatos visszásságokat emlegetett. Szerinte a beruházások nem átláthatók, és inkább politikai szimbólumok, mint valódi közösségi érdekeket szolgáló fejlesztések.

A tüntetés hangulatát leginkább a kitartás jellemezte: nem volt óriási tömeg, de akik ott voltak, azok hosszasan hallgatták a beszédeket. A Himnusz közös éneklése emelkedett pillanat volt, de a közlekedés rendszeres akadályozása sokakban ellenérzést váltott ki.

A rendezvény egyszerre mutatta meg az ellenzéki aktivitás lehetőségeit és korlátait: lehet beszélni, lehet vonulni, de a mindennapokban sokak számára a dugóban ülés és a lezárt utak maradnak meg leginkább.

A szeptember 16-i demonstráció újabb epizód volt a Hadházy-féle keddi sorozatban. A beszédek – Biró Dénes kitartásra hívó szavai, Nagy Szilárd kemény kritikája, Hadházy „forró ősz” ígérete – mind azt a célt szolgálták, hogy fenntartsák a figyelmet. A slam poetry színesítette az estét, de a központi üzenet változatlan maradt: az ellenzéknek utcai jelenlétre van szüksége.

Kérdés, hogy a tiltakozások meddig maradnak hatékonyak, ha rendre ugyanazt a forgatókönyvet hozzák: forgalomakadályozás, kisebb tömeg, nagy szavak. Egy biztos: a politikai hangulatot fűtik, de a főváros közlekedői aligha örülnek a keddenként visszatérő dugóknak.