„Tízesével másznak át a drogosok a kerítésen, ez már Walking Dead-szint” – rémálom a budapesti tiszti lakótelepen

A kétezer ember által lakott egykori elit környék ma olyan hely lett, ahol a gyerekek crackpipákat találnak a játszótéren, és no-go zónák vannak a biztonságos lakótelepen belül is. Hiába a kerítés és a rengeteg kamera, a bűncselekmények száma egyre nő, és egyelőre nem látszik, mikor ér véget a rémálomszerű történet.

A budapesti X. kerületben, az egykori honvédségi tiszti lakótelep első pillantásra biztonságosnak tűnik. Hatalmas kerítés öleli körbe a területet, mindenhol kamerák figyelnek, kódos bejárati kapuk védik a lakókat, a gyerekek pedig elzárt játszótereken élvezhetik a nyarat. Szinte mindenük megvan, amit a szomszédos MÁV-telep lakói ki akarnak harcolni maguknak, és mégis, a 2-3 ezer fős lakótelep lakosai ugyanazzal a problémával küzdenek: drogosok és hajléktalanok lepték el a környéket.

Tízesével-tizenötösével ugrálnak be a kerítésen, olyan, mint a Walking Dead

– magyarázza az egyik lakó. A probléma tavaly novemberben kezdődött, amikor lebontották a közeli Hős utcai épületeket, és az onnan kiszorult drogosok új helyet kerestek maguknak.

A tiszti lakótelep pedig egykor valóban elit környék volt. A területen a Magyar Királyi Honvéd Hadiakadémia működött 1920-tól, majd később a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem campusa lett. A lakótelep ma is „katonatiszti lakótelep” vagy „honvédségi lakótelep” néven ismert, bár a lakók már túlnyomórészt civilek.

Gyerekek találták meg a crackpipákat

A lakótelep – minden előnye és bája ellenére – már nem ér fel történelmi nívójához, és ehhez elsősorban a közbiztonság gyors romlása vezetett. A helyzet különösen aggasztó annak fényében, hogy 200 gyermek él a telepen, és még többen vannak, akik a telep melletti iskolákba járnak.

A játszótérnél a gyerekek találtak egy crackpipát, aztán vitték a szüleiknek, hogy milyen szép színes

– meséli keserűen az egyik anya.

Fotó: Szollár Zsófi / Index

Crackpipát mi nem találtunk, de tűt, drog tárolására használt kis műanyag zacskókat, üres vodkásüvegeket, óvszert és rengeteg minden mást igen. Ráadásul nem is egy eldugott sikátorban, hanem a helyi iskola bejárata előtt.

A telepet kettévágja egy közút, amit nem szabad lekeríteni, így oda bárki besétálhat. Ebben az utcában található az egyik iskola, ami mellett kialakítottak egy kültéri edzőparkot, ahová a gyerekek az iskola játszóteréről tudnak átmenni, a telep lakói pedig az utca felől tudnak bejutni. Pontosabban tudnának bejutni, de senki nem jár arra, mert a drogosok gyülekezőhelye lett.

Szeptemberben kezdődik az iskola, ott van középen az épület, tehát a gyerekek is itt fognak közlekedni, ugyanazon az úton, ahol a drogosok is

– magyarázza egy lakó.

Az edzőteremben, amely az iskolára nyíló ajtóval rendelkezik, gyakran pihengetnek a függők. Ott is találtak sokan fecskendőt

– teszi hozzá egy másik helybeli, nem tudva azt, hogy néhány perccel korábban mi is találtunk ott egy tűt.

No-go zónák a zárt lakótelepen

Az egyik helyi beengedett minket a kerítéssel bezárt részre, az 1-es villamoshoz legközelebbi, egy közért háta mögött lévő kapun.

Éjjel egy-kettőkor ez halál, kegyetlen

– teszi hozzá, bár napközben sem volt egy felemelő élmény az emberi ürülék és annak bűze, valamint a rengeteg szemét miatt, de este állítólag még rosszabb a helyzet, mert sok szerfüggő itt szokott gyülekezni.

Zenélésből élek, így gyakran este jövök haza a villamossal. Olyankor két opcióm van: vagy kerülök és egy távolabbi bejáratot használok, vagy megpróbálok itt bejutni, és akkor harcolhatok azokkal, akik itt ülnek, hogy ne jussanak be utánam a kapun

– teszi hozzá a férfi, miközben beüti a kódot.

Azonban ha valaki beért a kapun belülre, akkor sem nyugodhat meg teljesen, különösen, ha vannak gyerekei.

A zárt lakótelepen belül vannak olyan területek, ahova nem mehet a tízéves fiam. Hihetetlen, hogy egy zárt területen belül is vannak no-go zónák, de ez van

– magyarázza egy apa.

A helyi szülők elmesélték, hogy felváltva ülnek lent a padokon, vigyáznak egymás gyerekeire.

Nincs olyan, mint régen, hogy a gyerekek lemennek az udvarra csak úgy, egyedül. Ha itt lejön egy gyerek délután, akkor egy vagy két szülő folyamatosan lent van vele

– mondja az egyikőjük, és hamar kiderül, hogy valóban szükség is van a gyerekek védelmére, mert volt olyan kisfiú, akinek fényes nappal akarták ellopni a kezéből a rollerét.

Mindig mondom neki, hogy a 14-es ház környékére ne is menjen. Még véletlenül se

– teszi hozzá egy édesanya.

Nemcsak a Walking Dead elevenedik meg a telepen, de a Breaking Bad is

Nem véletlen, hogy az édesanya a 14-es ház környékétől félti a gyermekét, ugyanis a helyiek információi szerint ott él a díler albérletben. Ők már többször jelezték a lakás tulajdonosának a problémát, azonban nem változott semmi.

A díler néhány kuncsaftjának meg is adta a kapukódot, így ők nyugodtan be tudnak sétálni, azok, akiknek pedig nincs meg a kód, azok meg egyszerűen átmásznak a kerítésen, vagy besurrannak egy óvatlan lakó mögött, és ellepik a telepet.

Egyesek szerint a díler nemcsak osztja a drogot, de saját maga gyártja is az albérletben.

Mi itt már felneveltünk egy generációt, amikor a Hős utcában volt a probléma, és a zombik átjöttek. Úgy neveltük a gyerekeinket, hogy tudják, kivel hogyan beszéljenek az utcán, ha szembetalálják magukat velük, tudják, mit kell tenniük, ha kint veszélyben érzik magukat. A következő generációt viszont már úgy kell felnevelnünk, hogy nemcsak a környékeken, hanem idebent is fel legyenek készülve mindenre

– mondja az egyik hölgy.

Az egyik helyi pedig elmesélte, nemegyszer végignézte már, hogy egy hajléktalan bemegy a közértbe egy nagy zsák visszaválthatós palackkal, majd kijön a pénzzel, bemászik a kerítésen, és megy egyből drogot venni.

A hatóságoknak többször is jelezték már a problémát, rendszeresen fényképeket és felvételeket készítenek az incidensekről, de hiába minden eddigi segítségkérésük, a helyzet nem változott.

A lépcsőházat használják illemhelynek

A drogprobléma mellett más bűncselekmények is elszaporodtak, amióta sok idegen van a telepen.

Letörték a lépcsőház ajtajának a kilincsét, hogy be tudjanak menni, ott alszanak, majd ott is végzik el a kis- és nagydolgukat

– jegyzi meg az egyik lakó, aki egy szép nyári reggelen kellemetlen ajándékot talált a lépcsőházban, amikor munkába indult.

Havonta egy-két alkalommal biztos találnak bent valakit, valamelyik lépcsőházban

– teszi hozzá.

A közértben is egyre rosszabb a helyzet. A bolti lopások is elszaporodtak, és volt már olyan is, hogy a lakók kapták el az elkövetőt.

Néha már konkrétan ijesztő bent lenni a boltban

– jegyzi meg az egyik férfi.

Miközben sétálunk vissza a bejárat felé, egy idős néni int felénk a negyedik emeleti erkélyről.

Vigyázzanak magukra!

– kiáltja le nekünk. Ez a figyelmesség jellemző erre a közösségre: mindenki vigyáz mindenkire, mert tudják, hogy máshonnan nem kapnak segítséget. A lakók egymásrautaltságát mutatja, hogy saját maguknak kellett kialakítaniuk a túlélési stratégiákat egy olyan környezetben, amely egykor Budapest egyik legbiztonságosabb része volt. A kerítés és a kamerák megvannak, a kódos ajtók is működnek – csak éppen nem azt tartják kint, akit kellene.

(index.hu)