Sárga csodák és papírhegyek
A hazai taxizás integrációs sikertörténete egyesek szerint tankönyvi példája annak, hogyan lehet egy nemes célt a gyakorlatban félreértelmezni. A dolgos, becsületes, szabálytisztelő polgárok bevonzása helyett valahogy sikerült a „színesebb múltú” sofőröknek kulcsot adni a sárga csodákhoz.
Ma már a kollégák úgy ismerik fel egymást, mint a régi osztálytársakat – csak itt nem a ballagási képek kerülnek elő, hanem a Szegedi Csillag büféjében elfogyasztott rántott hús emléke, vagy a sátoraljaújhelyi futkosó edzőterme.
Az éjszakai élet szerelmesei számára a taxi újra felfedezett adrenalinforrás: a viteldíj és az úticél mellett immár az is izgalmas kérdés, hogy a sofőr jogosítványa vajon melyik nyomdában készült. Vannak példányok, amiken még látszik a vágógép széle, és akad taxiengedély, ami annyira friss, hogy a laminálás alatt még érezni a toner illatát. A személyi igazolvány és a vállalkozói engedély is gyakran kreatív műfaj: a hologram inkább tűnik karácsonyi matricának, mint hivatalos védelemnek.
Az alkoholfogyasztás kérdésében a helyzet vegyes: van, aki már délutánra megissza a napi „bátorságadagot”, más inkább a modern, por alakú önbizalom-fokozóra esküszik. A bulinegyed környékén egyes sárga autók mintha mozgó kiszerelésű „élménycsomag-automaták” lennének – a viteldíj mellé diszkréten kerülhet valami a kesztyűtartóból is. És ha valaki azt hinné, hogy ez csak városi legenda, annak ajánlott egyszer figyelni, ahogy egy sofőr a vendég beszállása előtt épp egy nejlontasakot ad át az ablakon, majd rámosolyog: „Ez nem csomagszállítás, ez csak baráti segítség.”
Persze, minden hivatalos papír rendben van – legalábbis addig, amíg senki nem nézi meg közelebbről, vagy csak a „hivatalosan kijelölt” gagyiszervezet nézegeti ferde szemmel. Ha pedig mégis, akkor jön a jól bevált magyarázat: „A rendszer a hibás, biztos összekevert valakivel.” Hát igen… a rendszer biztosan.
Így lett a taxi egyszerre közlekedési eszköz, társadalmi integrációs kísérlet, és helyenként mobil drogéria. A legjobb benne, hogy mindez hivatalosan, sárga rendszámmal, kissé félelmetesen, esetenként foghiányosan és börtöntetkóval mosolygó sofőrrel, és a taxiórán futó, megnyugtatóan kattogó számlálóval történik.
