35 fok, pollerek, rakpart blokkolva – így pusztítja el Karácsony Budapestet

Budapest egyre inkább zsúfolt, káoszos és élhetetlen helyszínné válik. Az ok? Nem más, mint Karácsony Gergely városvezetői döntései, amelyek nem csak hogy rossz irányba terelik a fővárost, de egyenesen személyes bosszúnak tűnnek azokkal szemben, akik autóba mernek ülni.

Nem elég, hogy lezárta a Lánchidat, most már a pesti alsó rakpartot is teljes egészében letiltotta a forgalom elől, miközben a hőség tombol, árnyék meg szinte sehol sincs – így nyilván senki nem is járkál a rakparton nappal. Ki a fene akar 35 fokban sétálni a betonon árnyék nélkül?

Pontosan ezt a látszólag értelmetlen, a város lakóit egyáltalán nem szolgáló döntést nevezzük káosznak.

De ez csak a jéghegy csúcsa. A város számos pontján folyamatos útfelújítások zajlanak, amelyek még inkább ellehetetlenítik a közlekedést. Korlátozott útvonalak, állandó dugók, elmaradó utánpótlás – egy teljesen szétzilált városi infrastruktúra képét látjuk.

Egy nagyvárosban nem madárcsicsergésre vagy virágzó virágágyásokra van szükség, hanem működő utakra, élhető közlekedésre, megoldásokra, nem pedig akadályokra.

Ráadásul Karácsony mintha személyes frusztrációját élné ki a város minden szegletén. Hallani lehet róla, hogy képtelen megtanulni autót vezetni, talán ezért is utálja annyira az autósokat, és ezért akarja megnehezíteni minden egyes pillanatban az életüket. Ez a képtelen gyűlölet vezérli azt a politikát, amivel Budapestet a káosz szélére sodorja.

És még itt nem ér véget a történet. Az uniós Zöld Városok program keretében érkező milliárdos támogatásokat nem az emberekre, a város valós fejlesztésére, hanem pollerek tömeges telepítésére költi el, amelyek semmi másra nem jók, mint hogy feltornásszák a dugókat és növeljék a légszennyezést.

A Magyar Környezeti Ügynökség legfrissebb adatai szerint 2025 első negyedévében a nitrogén-dioxid (NO₂) koncentráció a budapesti belvárosban átlagosan 40 mikrogramm/köbméter volt, ami 20%-kal magasabb az előző év azonos időszakához képest, köszönhetően a dugók növekedésének és a megálló autós forgalomnak.

Ez a rossz levegő nem csak kellemetlenség: az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai alapján az NO₂-szennyezés éves szinten több száz megelőzhető légúti megbetegedésért és akár száz halálesetért felelhet Budapesten. A pollerek és az útlezárások következtében a levegőminőség romlása közvetlenül az itt élők egészségét veszélyezteti.

Eközben a szűkké vált(oztatott) utcákban ellehetetlenül az áruszállítás: a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara (BKIK) 2025 tavaszi felmérése szerint a kereskedők 27%-a számolt be arról, hogy a közlekedési akadályok miatt kénytelen volt csökkenteni nyitvatartási idejét, vagy átmenetileg bezárni üzletét. Több tucat kisebb élelmiszerbolt és vegyesbolt zárt be az elmúlt félévben, mert az utánpótlás rendszeresen késik, vagy egyáltalán nem jut be a belvárosi üzletekhez, hiszen az áruszállítók nem, vagy csak nehézségek árán tudják eljuttatni a rendelt árut.

De ugyanígy panaszkodnak az érintett területeken élő lakástulajdonosok is, akik nem találnak mestereket a munkák elvégzéséhez, hiszen egyetlen szakember sem vállalja a nehéz szerszámok, alapanyagok kézben cipelését sokszor kilométereken keresztül. Márpedig az ingatlanokhoz nem csak az eljutás a nehéz, de a parkolás is lehetetlen az érintett területeken.

A panaszokra a főpolgármester válasza a legtöbbször az: menjenek gyalog vagy BKV-val az emberek. Igen, akár hátukon létrával, festékes vödrökkel, téglával is.

A mentők és tűzoltók közlekedése sem kivétel: a fővárosi tűzoltóság adatai szerint az elmúlt három hónapban 15%-kal nőtt az a beavatkozási idő, amely a belvárosi, pollerekkel sűrűn telezsúfolt területeken szükséges, ez pedig közvetlen életveszélyt jelent a bajbajutottak számára.

Érdemes elgondolkodni: egy városvezető, aki ilyen döntéseket hoz, vajon tényleg a város érdekét szolgálja? Vagy csak a saját ideológiai szűklátókörűségét és személyes frusztrációját éli ki rajtunk? Mert amit látunk, az nem fejlődés, hanem visszafejlődés, nem élhetőség, hanem ellehetetlenítés.

Többen már hangot adtak véleményüknek a közösségi médiában, ahol a budapestiek ezrei panaszkodnak a kialakult helyzetre:

• „Itt már nem lehet élni, mert sehol nem lehet normálisan közlekedni. Egyre több idő megy el a dugókban, miközben a városvezetés büszke arra, hogy megint valami ‘zöld’ hülyeséget talált ki.”
• „Az áruszállítás szinte megoldhatatlan a pollerek miatt. Több bolt zárt be, mert egyszerűen nem érkezik meg az áru. Ez nem fejlődés, hanem egy szép lassú halál.”
• „Mentősként mondom, hogy veszélyesek ezek az akadályok, ha egy perc is számít az életben. Ez nem csak kellemetlenség, hanem valódi életveszély.”
• „Karácsony csak a saját elképzelt ideáljait hajszolja, a valóság meg szépen szétcsúszik a lábai alatt.”

Ha Budapest továbbra is meg akarja őrizni státuszát, és nem akarja, hogy a városlakók egyre nagyobb számban meneküljenek el a fővárosból a közlekedési káosz, az egyre rosszabb levegő, a romló infrastruktúra miatt, sürgősen felül kell vizsgálni ezt a meggondolatlan, káros várospolitikát. Az utak újranyitása, a pollerek visszavétele, a valódi infrastruktúra-fejlesztés kell, nem a madárcsicsergés és a zöld ideológiák vak vezetése.

Budapest nem egy park, hanem egy élő nagyváros, ráadásul tele parkokkal, zöld felületekkel (Margitsziget, Budai Hegység, Népliget, Városliget, stb.), amely csak akkor lehet sikeres, ha a városvezetés az itt élők valós igényeit és a működő infrastruktúrát helyezi előtérbe – nem pedig a személyes bosszúkat, ideológiai mániákat vagy az átgondolatlan zöld forradalmat.

(nyitókép:Faceboook)