Megint lecsapott az antifa?

Most zajlik a 96. ünnepi könyvhét, melyen nem csak sok, újonnan megjelent könyvvel, de azok szerzőivel is találkozhatnak a könyvszerető emberek. Ám már a megnyitó napján egy apró, akár jelentéktelennek tűnő hír jelent meg az egyik könyvkiadó oldalán.

Valami történt, vonja meg a vállát az ember, aki majd megveszi a könyvet online, ha érdekli a történelem, vagy esetleg Retkes Tamás munkássága. Biztos huligánok garázdálkodtak a felállított standok környékén, vagy néhány részeg járt arra az éjszaka.

Ám annak tükrében, hogy éppen tegnap került ki egy poszt az Antifainfo oldalára, már talán nem is annyira tűnik véletlennek a fenti poszt.

Mindezek alapján úgy tűnik, a bátor antifa, melynek tagjai tegnap megfutamodtak a bejelentett tüntetésük megtartása elől, mert túl sok másként vélekedő, az utcai vandalizmust, agressziót, hátulról sunyin támadó csürhelétet nem támogató jelent meg ellenük tüntetni, nem nyugszik, és nem tűri, hogy esetleg más véleményt, nekik nem tetsző tartalmat bíró könyv jelenjen meg.

Úgy tűnik, ez ellen fel is akarnak lépni Simeon Ravi Trux és Ilaria Salis éppen Budapesten tartózkodó elvtársai.

Antifasizmus vagy erőszak? – Az antifa mozgalom és a Hammerbande árnyoldalai

Amikor az emberek az „antifasizmus” szót hallják, sokan a náci rendszer elleni bátor ellenállókra gondolnak: olyanokra, akik életüket kockáztatták a szabadságért és az emberi jogokért. Másoknak viszont manapság egészen más kép villan be: feketébe öltözött tüntetők, összecsapások rendőrökkel, gyújtogatások, megtámadott politikai rendezvények. De vajon mi köze van egymáshoz a történelmi antifasizmusnak és a mai úgynevezett „antifa” mozgalomnak? És hogyan illeszkedik ebbe a képbe a hírhedt Hammerbande?

Mi is az az antifa?

Az „antifa” kifejezés az „antifasiszta” szó rövidítése, de napjainkban már jóval többet jelent puszta szókapcsolatnál. Az antifa egy laza, nemzetközi mozgalom, amely főként a szélsőjobboldal, a rasszizmus és a fasizmus ellen lép fel – saját meghatározása szerint. Sokan közülük békés demonstrációkkal, szórólapozással, online kampányokkal próbálják felhívni a figyelmet a társadalmi igazságtalanságokra.

Ugyanakkor az antifa név alatt működő csoportok egy része erőszakos eszközöket is bevet, ha céljait úgy látja, másként nem tudja elérni. Ezen a ponton kezd elhomályosodni a határ a jogállami aktivizmus és a törvénytelen militáns fellépés között.

Valódi antifasizmus: egy másik világ

A történelmi antifasizmus a 20. században született – Mussolini Olaszországában, Hitler Németországában, a spanyol polgárháborúban. Emberek ezrei harcoltak a diktatúrák, az elnyomás és a gyűlölet ellen. Sokuknak az életébe került, hogy nemet mondtak a terrorra. Ez az antifasizmus a szabadságról szólt, nem az erőszakról.

Ez a klasszikus antifasizmus társadalmi konszenzuson nyugszik, és a demokratikus értékeket védi.

A mai „antifa” viszont sokszor éppen ezekkel az értékekkel kerül szembe.

Hammerbande – amikor a kalapács szól

A német Hammerbande nevű csoport a radikális baloldali mozgalmak sötétebb oldalát képviseli. A csoport nevét az akcióiban használt kalapácsokról kapta, amelyekkel gyakran törtek-zúztak – esetenként, és nem ritkán emberi testrészeket is. Fő célpontjaik között voltak jobboldali politikusok, rendőrök, és olyan cégek vagy magánszemélyek, akiket a „kapitalista rendszer kiszolgálóiként” tartottak számon.

A Hammerbande tagjai nem pusztán plakátokat ragasztottak ki vagy szónokoltak tüntetéseken – ők agresszív fizikai támadásokat hajtottak végre: ablakokat törtek be, autókat gyújtottak fel, embereket sebesítettek meg.

Az ilyen akciók nemcsak törvénytelenek, hanem súlyosan károsítják az antifa mozgalom amúgy is vitatott társadalmi megítélését.

Több tagjukat azóta bíróság elé állították és elítélték. A német hatóságok egyértelműen szélsőséges bűncselekményeknek minősítették a Hammerbande akcióit.

Hol húzódik a határ?

A valódi kérdés nem az, hogy szabad-e fellépni a szélsőségek ellen – hiszen az egészséges demokrácia egyik alappillére az önvédelem. A kérdés inkább az, hogy milyen eszközökkel tesszük ezt.

Amikor egy mozgalom erőszakhoz nyúl – bármilyen oldalon is álljon politikailag –, akkor veszélybe sodorja a társadalmi békét.

A Hammerbande példája jól mutatja, hogyan válhat egy eredetileg eszmei küzdelem pusztító fizikai erőszakká.

Ilaria Salis és Simeon Ravi Trux – antifa hősök vagy törvényszegők?

Az utóbbi évek egyik legnagyobb sajtóvisszhangot kapó antifa-ügye Ilaria Salis és Simeon Ravi Trux letartóztatása volt Budapesten. Az olasz állampolgárságú Ilaria Salis és a német származású Trux 2023 februárjában vettek részt egy „antifasiszta kommandó” akcióban, amely során szélsőjobboldali rendezvényre érkező személyeket támadtak meg Budapesten, vélhetően előre megtervezett módon. Többen közülük súlyosan megsérültek.

A magyar hatóságok csoportosan, előre kitervelten elkövetett súlyos testi sértéssel vádolták meg őket. Letartóztatásuk után Salis körül nemzetközi jogvédelmi vita bontakozott ki: az olasz politikai és médiaélet egy része politikai fogolynak, míg mások egyszerű bűnelkövetőnek tartják.

Később Salis Európai Parlamenti képviselővé választása tovább bonyolította az ügyet: képviselőként ugyanis mentelmi jog illeti meg, ami hatással lehet a magyar bírósági eljárásra is.

Trux esete hasonló: nála is felmerült, hogy ideológiai indíttatásból cselekedett, de a magyar ügyészség álláspontja szerint bűncselekmény elkövetése történt, nem politikai akció.

Politika vagy igazságszolgáltatás?

Salis és Trux esete világosan mutatja, hogy a mai antifa-mozgalmak körüli konfliktusok egyre inkább átlépik az államhatárokat, és politikai kérdésekké válnak. Egyesek szerint ezek a fiatalok csak a fasizmus elleni bátor harcosok, akikre Európának szüksége van, míg mások – a józan többség – úgy látják, hogy az antifasizmus álarcában rejtőző militáns erőszak veszélyt jelent a jogállamra – még akkor is, ha eredeti céljuk akár „nemesnek” is tűnhet.

A magyar és nemzetközi közvélemény is megosztott: a vita lényege azonban nem az, hogy valaki jobb- vagy baloldali, hanem hogy lehet-e politikai eszmékre hivatkozva fizikai erőszakot és agressziót alkalmazni. És ha igen: hol húzódik a határ a politikai aktivizmus és a bűncselekmény között?

Nos, úgy tűnik, ennek az erőszakos ideológiának a hatása, hogy most, a könyvhét alkalmából talán  éppen ők azok, akik standokat rongálnak, szerzőket támadnak akár virtuálisan és verbálisan, sőt, talán lassan eljutnak a könyvek égetéséig is.

Persze biztosat nem tudunk. A szerzőt megkerestük, amint válaszol kérdéseinkre, azonnal közreadjuk reakcióját.