Tíz perc után tíz napra is leáll majd Budapest közlekedése?

Ha belátható időn belül nem sikerül valamilyen kompromisszumot kötni Magyarország fővárosának válságos helyzetéről, elkerülhetetlenné válhat a csőd. Ebben az esetben nemcsak tíz percre állhat le a tömegközlekedés Budapesten, hanem akár tíz napra vagy még hosszabb időre is – és a pénz elapadása miatt több fővárosi intézmény (például a gyógyfürdők, színházak) működése is megszűnhet.

Kormányoldalról lehet majd kárörvendően nevetni (ennek már vannak jelei): a fővárosi költségvetést megszavazó Karácsony–Tisza-koalíció alkalmatlan, még normális működtetésre is képtelenek, nemhogy fejlesztésre, ne adj’ isten az ország vezetésére. Ellenzéki oldalról, főleg Karácsony Gergely főpolgármester részéről pedig még nagyobb erővel jöhet a kormány hibáztatása.

A csőd, a nagy leállás esetén valójában mi mindannyian vesztesek leszünk, különösen azok, akik Budapesten élnek. De nem csak ők: milyen üzenetet küld az ország magáról kifelé, hogy csődbe jutott a fővárosa? Így akarunk mi még több külföldi turistát vonzani? Így akarja az ország elkerülni a nemzetközi hitelminősítők „bóvli”, azaz „befektetésre nem ajánlott” kategóriába való kerülést, hogy még a saját fővárosának napi szintű finanszírozására sem lesz képes? Ha nem fog közlekedni a villamos, a busz, ha összevonnak, megszüntetnek idősotthonokat, akkor eljuthatunk egy olyan pontra, hogy mindegy lesz, hogy a szemben álló felek közül eredetinek kinek volt igaza.

Van annyi felelősségérzet politikai elitünkben, hogy elkerüljük a legrosszabbat?

Szomorú, hogy pénteken odáig jutott a magyar főváros, hogy a kormányzati elvonások elleni tiltakozásul Karácsony Gergelyék döntése alapján tíz percre leállt a tömegközlekedés. Ha ez így megy tovább, lassan már annak is örülnünk kell majd, ha egyáltalán útnak indulnak a metrókocsik, a buszok, a villamosok – ennek a feladatsornak a teljesítése egy városlakó minimumelvárásai közé tartozott, mostantól majd hálát adhat az égnek, ha ennek sikerül majd eleget tenni. Budapest irányítása egyre inkább lecsupaszodik a város üzemeltetési feladatainak napi gondjaira, a főpolgármester és Kiss Ambrus főigazgató számlák felett görnyed… „ezt még ki tudjuk fizetni?”

Valójában a kormánynak, a fővárosi önkormányzat vezetésének és a kerületeknek egymással kellene versenyezniük Budapest minél gyorsabb és hatékonyabb fejlesztéséért. Miközben a politikai elitünk tagjai keményen marakodnak a főváros feletti hatalomért és pénzekért (már ami még megmaradt belőlük a NER központosítása után), elfelejtkezünk arról, hogy Budapestnek vannak a régióban versenytársai: Pozsony, Belgrád, Zágráb, Varsó, de különösen Prága, vagy éppen a nemzetközi mércével is világszínvonalú, élhető Bécs.

Ha Budapest lehanyatlik, tönkremegy, a többi főváros szívesen átveszi tőlünk a turistákat, és a mi rovásunkra növeli majd befolyását. Ha jelentősen csökken Budapest szerepe – és valljuk be, egy később bekövetkező csődhelyzet eklatánsan megágyazhat ennek a káros folyamatnak –, az onnantól kezdve már nem csak Karácsony Gergely politikai veresége lesz, hanem egész Magyarországé.

A főváros napi működtetése – benne a tömegközlekedés – csupán a minimális alapot kellene jelentse. Valójában Budapest intenzív fejlesztésére volna szükség, hogy a város minél vonzóbb legyen a lakosság, a turisták és a vállalkozások számára, ezáltal pedig minél nagyobb hasznot hajtson az egész országnak.

Aki járt már több külföldi fővárosban, aligha érti, hogyan fordulhatott elő, hogy Magyarország elitjei az elmúlt évtizedekben nem voltak képesek például a ferihegyi gyorsvasút megépítésére – sem arra, hogy a repülőtérről kényelmesen, vasúttal vagy metróval el lehessen jutni a belvárosba, vagy legalább annak közelébe. Emiatt minden korábbi kormány felelőssé tehető, és a jelenlegi, kétharmados parlamenti többséggel rendelkező kabinet sem lehet büszke a saját teljesítményére. A repülőtéri gyorsvasutat már tegnapra, de inkább tegnapelőttre meg kellett volna építeni – ehelyett a tizenöt éve hatalmon lévő Orbán-kormány még csak ott tart, hogy a beruházás a tervek alapján, valamikor, magántőkéből (könnyen lehet, kínai hitelből) valósul meg. Pedig több európai fővárosban ez már régóta alapszolgáltatás.

És ez csak egy a sok fejlesztésre váró területből: a budapesti vasúti sínek állapota hagy maga után kívánnivalót, a méregdrágán épült négyes metró megengedhetetlenül rövid távolságot jár be, holott igencsak észszerű volna legalább a Bosnyák térig meghosszabbítani, és akkor még hol van a HÉV-vonalak régóta esedékes felújítása…?

De nem, ehelyett zajlik a politikai iszapbirkózás, ennek keretében pedig a felelősségtologatás, hogy ki a hibás a fenyegető csődért.

A kormány mostanáig úgy érezte, hogy a fővárosi nehézségekért a Magyar Péter vezette párton is lehet majd ütni, hiszen a Tisza-frakciója is megszavazta a Fővárosi Közgyűlésben az önkormányzat költségvetését. Tíz hónappal az országgyűlési választások előtt érdemes bebizonyítani, hogy Magyar Péteréknek csak a szája jár, de kormányozni nem tudnak, hiszen lám, még a főváros irányítása is lehetetlen feladat számukra (az olyan részlet, hogy a Tisza nem volt hajlandó főpolgármester-helyettest jelölni, szóra sem érdemes), és persze lehet ütni azon a Karácsonyon, aki vereséget mért 2019-ben a fővárosi Fideszre, öt éven át még a közgyűlésben is többsége volt.

Nem segítette az együttműködést és a bizalom kialakulását, hogy Karácsony Gergely bevallottan a kormány leváltását tűzte ki célul, ennek érdekében már 2018-as országgyűlési választásokon elvállalta az MSZP–Párbeszéd miniszterelnök-jelöltségét, a 2021-es előválasztáson is a kormányfőjelöltségre pályázott – igaz, sikertelenül. Az ellenzéki fővárosi önkormányzatot a sorozatos kormányzati megszorítások (például a szolidaritási adó nagymértékű megemelése, az iparűzési adó a Covid-járvány idején történt megfelezése) háborította fel. Nemrég pedig az Orbán-kormány érzékeny presztízsveszteséget szenvedett el, amikor a Mini-Dubaj-projekt azon a banánhéjon csúszott el, hogy a főváros egyik cége az elővásárlási jogával – ne felejtsük, a projektet az Egyesült Arab Emírségekkel kötött államközi szerződéssel igyekeztek bebetonozni.

A főváros ügyes húzása busásnak tűnő üzletet happolt el a kormány és az arab befektető elől, ez tovább növelhette a Karácsony-féle fővárosi vezetés iránti ellenszenvet. És hogy még bonyolultabb legyen a kép: a lassan egy éve működő Fővárosi Közgyűlésben sem Karácsonynak, sem másnak nincs többsége, és a nemfideszesek is sokat vitatkoznak, veszekednek egymással. Ez ismét lehetőséget kínál a Fidesz-kormánynak arra, hogy alátámassza ellenfelei kormányzásra való alkalmatlanságát, és megpróbálja megosztani őket egymással szemben.

A kormány és a Fővárosi Önkormányzat közötti formális párbeszéd – vagyis a Fővárosi Közfejlesztések Tanácsa – időközben beszüntette a működését, így már az is nagy szó, hogy a kormány hivatalosan tárgyalásba bocsátkozik a főváros vezetésével. Mehet a huzakodás, hogy mit kérhet majd a kormány a segítségért a szorult anyagi helyzetben lévő fővárostól ellentételezésül: ilyen kormányzati követelés lehet, hogy a főváros (pontosabban annak cége) mondjon le a frissen megszerzett rákosrendezői terület tulajdonjogáról az állam javára (hátha visszatér majd az arab vagy más, Orbánék által favorizált befektető). Asztalra kerülhet a fővárosi közlekedési szolgáltatások állami átvétele is – ez nagyon súlyos presztízsveszteség lenne Karácsonyéknak, hiszen mondhatná majd a Fidesz, hogy ők annyira bénák voltak, hogy még alapfeladatot sem voltak képesek ellátni.

Nem lesz könnyű megegyezni, hiszen a szemben álló felek még a helyzet megítélésében (ki a hibás a válságért) sem értenek egyet, nemhogy a kivezető útban.

Ha meg nem lesz megegyezés, ha nem lesz pénz, akkor leáll a tömegközlekedés Budapesten, ki tudja, mennyi időre és/vagy komoly járatritkítások lesznek, jöhet majd a félelmetes csődbiztos. A versenytársaink pedig jóízűen kacaghatnak majd rajtunk, magyarokon.

(index.hu)