Elfelejtettük, hogyan kell ünnepelni és megemlékezni – avagy politikai kampányrendezvények október 23-án

Ritkán értek egyet Pottyondy Edinával, igazából nem is egy, hanem minimum két világ választ el minket egymástól, de ebben a pár mondatban tudok osztozni vele. Az összes többit tegyük félre. Nincs értelme rágcsálni, maximum kiköpni lehetne, keserű szájízzel. De ezt a négy mondatot adom.

„A nemzeti ünnepeink a semmitmondás, a nagyotmondás, a lózung dobálás és a kellemetlen önpátosz alkalmai. A politikusok és a politika megfojtja a normális emlékezést és ünneplést. Ma, október 23-án is arról szól a licit, hogy kik 1956 valódi örökösei. Nagy a verseny, erős a mezőny!… Bennem leginkább keserűség van, ha arra gondolok, hogy hogyan él vissza a politika az 56-os vagy akár a 48-as forradalmárok önfeláldozásával. ”

Mert igen, elfelejtettünk ünnepelni, elfelejtettünk megemlékezni, és hosszú évek óta minden nemzeti ünnep a politikai kampányokról szól. Na, de nézzük, miről is szólt az a nap, aminek a megemlékezésről kellett volna.

A 21 Kutatóközpont úgy időzített, hogy a Partizán megrendelésére gyártott közvélemény kutatását nyilvánosságra hozta. Mondjuk, feltehetőleg nem véletlenül ma reggel, hiszen ha belegondolunk, mekkora bukás volt a Tisza Pártnak az MTVA előtti tüntetés, hát nagyon kellett egy kis lelkesítő tuning, amit azt mondta ki, hogy 18 év után először mérte közvélemény-kutató azt, hogy nem a Fidesz vezet. Na jó, nagyot kamuzni nem mertek, így csak azt írták, hogy a különbség hibahatáron belül és csak a biztos pártválasztókra vonatkozik.

Karácsony, Budapest első embere nem tartotta fontosnak itthon lenni október 23-án, így Strasbourgból üzent, ahol az európai főpolgármesterek találkozóján vesz részt. Orbán Balázs szavaira reagálva azt mondta, hogy „a hatalom, amelynek mindig előrébb való az érdek, mint az érték, amely összekeveri az agresszort az áldozattal, 1956 történelmi tapasztalatából is képes azt vetíteni a mára, hogy az agresszor előtt meghunyászkodni kellene a magyarnak”.

Az első rendezvény a miniszterelnök ünnepi beszéde volt a Millenárison, 11 órakor. A buszokkal érkezők szervezetten vonultak be a park területére, miután átestek a beléptetési procedúrán és megkapták a karszalagot, mellyel a színpad elé mehettek.

A kulturális műsor nem sokkal fél tizenegy után kezdődött el.

Azért nem lenne magyar ellenzék, ha nem akarnának megzavarni egy ünnepi megemlékezést, még akkor is próbálkoznak, ha pontosan tudják, a színpad közelébe sem jutnak. Valószínűleg képzettek gerilla marketingből és tudják, mindegy mit, csak beszéljenek róluk.

Így került Puzsér Róbert és csapata a Millenárishoz, abban bízva, hogy a Zorbán messziről is látja majd a feliratot: Angyal István, Mansfeld Péter és Tóth Ilona életét senki nem dobta oda, hősiesen és önként áldozták fel magukat a szabadságért. Tiszteletet a mártíroknak! Le az orosz szövetséggel!

A buszok még Orbán 11 órára meghirdetett beszéde előtt is rendre érkeztek, és sokan aggódtak, hogy nem fognak beférni a parkba, így nem láthatják a miniszterelnököt. A kulturális műsor előtt egy kisfilmet is levetítettek, ami az árvízi védekezésről szólt, köszönhetően annak hogy erre a rendezvényre az árvízi védekezésben dolgozókat hívták meg kiemelten.

Tizenegy után nem sokkal kezdte beszédét a miniszterelnök, aki „Azért jöttünk össze, hogy kifejezzük tiszteletünket az 56-os októberi forradalom hősei előtt” mondattal kezdett, majd beszélt az árvízi védekezés hőseiről, valamint az összefogás fontosságáról. 1956-ra emlékezve elmondta, hogy forradalmat sorscsapások előzték meg, felidézte, hogy januárban földrengés rázta meg az országot, márciusban jeges ár öntötte el a Duna vidékét. Felhívó jelek voltak ezek az összefogásra. A Duna után a történelem is kilépett a medréből. Ilyenkor születnek a hősök, 1956 arannyal írta be a bátor magyarok nevét a nemzet nagy történelemkönyvébe.

Hosszan beszélt az 56-os eseményekről, majd közölte,

„Hiába a hatalom minden fegyvere a kezükben, hiába az erőfölény, a világpolitikai kényszerhelyzet, a magyarok nem tűrik a megaláztatást. Egyszer és mindenkorra minden bábkormány és birodalom is megértse, megcsináltuk a világtörténelem legfényesebb szabadságharcát. …. Egy életre megtanítottuk, hogy ne bántsd a magyart.”

Ezután szót ejtett az ukrán háborúról és arról, mennyire közel áll a világ egy újabb világháborúhoz, Zelenszkij béketervéről, majd levonta a következtetést: „Nekünk 56 egyetlen tanulsága, hogy csak Magyarországért és a magyar szabadságért szabad harcolunk. ….A brüsszeli nyomás napról napra erősebb, nekünk magyaroknak is el kell döntenünk, hogy akarunk-e háborúba menni Oroszország ellen. Politikai ellenfeleink szerint menni kell, nekik 56 tanulsága, hogy harcolni kell Ukrajnáért, Ukrajnában. Nekünk 56 egyetlen tanulsága, hogy csak Magyarországért és a magyar szabadságért szabad harcolunk. Nem hagyjuk, hogy háborús felvonulási területté alakítsák az országunkat.”

Kitért az ellenzékre és Magyar Péter új pártjára is, azt mondta, aki hazafi, ma is harcol a magyar szabadságért, de attól még nem lesz hazafi, ha lyukat vág a zászlóba, vagy Molotov-koktélt dob. „Nem a ruha és a duma teszi a szabadságharcot, csak a tettek számítanak. Azok pedig magukért beszélnek.” – mondta. Ennél tovább is ment, és Magyar Pétert konkrétan az EU és Manfred Weber pincsikutyájának nevezte, amikor azt mondta, hogy „1956-ban muszkavezetők, ma brüsszelvezetők. Az ellenzék vezetője ott ül Manfred Weber mellett az asztalnál. Ez nem összeesküvés, hanem összeesküvés a gyakorlatban.

A brüsszeli gazda megvakarta a kutyus fejét, csak úgy áradt a szerelem. Ez az ő hagyományuk. Dávid és Góliát harcában valahogy mindig Góliát oldalára állnak. De ennek a történetnek mindig ugyanaz a vége, Góliát veszíti, Dávid győz, aztán el lehet húzni a csíkot, most Brüsszelbe.”

Persze nem a Tisza lenne, ha nem próbálkozott volna egy kis figyelemfelkeltéssel, hiszen a megszokott, összepingált furgon is megjelent a Millenárisnál. A furgonban három nő ült, akik azt mondták, véletlen jöttek erre, és néhány percre megálltak a Millenáris előtt. Nem igazán fogadták őket nagy szeretettel, de pusztán egy kis kiabálásban volt részük.

A rendezvényről kifelé igyekvőknek egy fiatalember állta útját, egyszemélyes ellentüntetésként. A magasba emelt lap egyik oldalán ez állt: „Egyszer minden rendszer megdől (Galaxisok)”, a másikon pedig az, hogy: „Az Orbán-rezsim szolgái sem lehetünk tovább.” Voltak, aki csak beszóltak neki, mások veréssel fenyegettek. Elég feszült volt a helyzet, így az egyik biztonsági őr azt javasolta, hogy menjen arrébb, mert agyonverik. Sokan a táblát is el akarták venni. Végül Vitályos Eszter kormányszóvivő igyekezett megnyugtatni az egyik felmérgesedett férfit.

A rendőrök előállítottak egy férfit, ami délelőtt meg akarta zavarna Orbán beszédét. A rendőrség közleménye szerint a férfi 11 óra 45 perc körül próbált akcióba lépni, vagyis már Orbán beszéde után. Azt írják, hogy a férfinél egy tapétavágó kést is találtak. Rendzavarás miatt indítanak vele szemben szabálysértési eljárást.

Orbán Viktorral egyidőben Gyurcsány Ferenc is beszédet tartott, az Ötvenhatosok terén. Kijelentette, hogy a szabadság és a nemzeti függetlenség ünnepét árulók próbálják meg a közösség nevében ünnepelni, sőt az ünnep helyett valójában ellopni, megbecsteleníteni. Véleménye szerint 1956 arról szólt, hogy Magyarország megszabaduljon az orosz-szovjet uralomtól, tehát mindaz, aki jelenleg utálkozással figyeli, hogy Ukrajna nem akar orosz uralom alatt élni, és az, aki megtagadja Ukrajnától a segítséget, az maga is áruló – utalt a kormányra és Orbán Viktorra. Gyurcsány szerint Ukrajna kapcsán a magyar kormány „a gyilkos oldalára áll, a gyilkost mentegeti, ezzel elárulja ’56 ügyét, a magyar szabadság és függetlenség ügyét, valamint elárulja a saját népét és szövetségeseit”. „Azok a szavak, amelyeket az áruló miniszterelnök mond a gyilkosok védelmében, azok nem egyszerűen ocsmányak, hanem a bűnök bűneiként hatnak”- mondta. Kijelentette, hogy az árulók gyáván csak semlegességet próbálnak meg mutatni a jó és a rossz küzdelmében.

A Jobbik a Mansfeld téren, igen szűk körben koszorúzott.

A Mi Hazánk a hagyományoktól eltérően nem a Corvin közbe, hanem a XII. kerületi turul szoborhoz hirdetett három órára megemlékezést és tüntetést. A Turul-szobor miatti politikai harc aktualitása miatt döntött úgy a párt, hogy áthelyezi a megemlékezését a Corvin közből erre a helyszínre.

Elég sokan gyülekeztek a kis téren, egy idő után a forgalmat is le kellett állítani. A húsznál is több nemzeti szervezet által, közösen meghirdetett eseményre utolsóként a Légió Hungária tagjai vonultak be fegyelmezett sorban, de megjelent a teljesség igénye nélkül a Betyársereg, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom és a Magyar Önvédelmi Mozgalom is.

A rendezvényt Novák Előd nyitotta meg, majd Vári-Kovács Péterrel közösen a jelenlévők elénekelték a Himnuszt. Ezután arról beszélt, a tavalyi kezdeményezésének köszönhetően immár hivatalosan sincs Horn Gyula sétány, ám jelezte, véleménye szerint mindez csak félsiker, mivel az utcanévtáblákat mégis is kint hagyták. A fővárosi önkormányzatot a törvényes rend betartására szólította fel és közölte, hogy ha az utcanévtáblákat nem tüntetik el, akkor a Mi Hazánk fogja eltüntetni. Arról a kezdeményezéséről is szót ejtett, miszerint a teret Turul-térre kellene átnevezni, hiszen jelenleg nincs hivatalos neve. Véleményezte Lázár Jánosnak a turul szobor műemlékké nyilvánítására vonatkozó kijelentését. Szerinte csak “zavart akart kelteni” bejelentésével, hiszen ebben mind a mai napig nem történt előrelépés, sőt, amíg nem lép életbe a védelmet adó rendelet, addig a TASZ jogászai szerint is kijátszható.

Novákot László Attila, Pilis polgármestere, a MÖM vezetője követte a színpadon, aki elmondta, hogy nem először áll a szobor előtt, hiszen 2008-ban egyszer már meg kellett védeniük.  Kijelentette, hogy ha kell, élő erővel is kész megvédeni.

Dr. Raffay Ernő történész volt a következő felszólaló, aki arról beszélt, hogy a nemzettudatunk többrétegű, és egyik rétege a történelemtudatunk.

A beszédek közben több ágyúlövés is eldördült, az új helyszínen is ragaszkodva az október 23-i megemlékezések hagyományaihoz.

Raffay Ernő után Kovács Ervin solymász produkciója következett. Ő egy ragadozómadarat röptetett, majd Vári-Kovács énekelt, és Molnár-Gazsó János, a Vitézi Rend főkapitánya lépett a színpadra. Elmondta, hogy magyarnak lenni kiváltság, ugyanakkor az egyik legnehezebb sors is egyben. “A test erejét a lélek ereje szabja meg, s nekünk, magyaroknak, igen erős lelkünk van” – jelentette ki.

Sziva Balázs a „Repülj, sólyom, szelek szárnyán” című dalát énekelte el, majd Patrubány Miklós a Magyarok Világszövetsége nevében köszönetet mondott a Mi Hazánknak, amiért megszervezte ezt a rendezvényt.

Utolsó felszólalóként a Mi Hazánk elnöke, Toroczkai László lépett a színpadra. Elsőként is felhívta az egybegyűltek figyelmét, az elmúlt időszakban különböző eszközökkel próbálták elérni, hogy ez a mai demonstráció ne kerüljön megrendezésre, ezek közé sorolta a Lázár János műemlékvédelmi kezdeményezését is. Természetesen szót ejtett 1956-ról, majd rátért a 2006-os tévé székház ostromra, a demográfiai válságra is. Megcsillogtatta irodalmi műveltségét is, amikor Dante Isteni színjátékához hasonlította a magyar politika életet. Véleménye szerint ugyanis

a Pokol rész tökéletesen leírja a mai magyar politikát, hiszen az első a mértéktelenek, a második az eretnekek, a harmadik csoport az erőszakoskodók, utána következnek a legmélyebb bugyorban a csalók és az árulók – ez az 5 pont szerinte tökéletesen leírja a mai magyar viszonyokat.

Ő is szót ejtett Magyar Péterről, és azt mondta, „egy áruló, aki jelleméből adódóan eddig mindenkit elárult, és a mostani követőit és bajtársait is el fogja árulni, ez csak idő kérdése.”

Kitért a miniszterelnökre is, és elmondta, hogy mind Orbán Viktor, mind Magyar Péter politikája szemben áll az ’56-osok követeléseivel, de azért nem maradhatott ki egy kis Covid diktatúra, oltásellenesség és kötelező szűrvizsgálatokkal való szembenállás sem.

A rendezvény végül Toroczkai beszéde után a Szózat és a Székely himnusz méltóságteljes eléneklésével zárult.

A XII. kerület kutyapártos polgármestere a Gesztenyés kertben, cserkészek gyűrűjében tartott megemlékezést. Kijelentette, hogy “Köszönettel tartozunk mindazoknak, akik 56-ban vagy ma azért harcoltak és harcolnak, hogy jobb világot teremtsünk itt a Hegyvidéken. Az ő személyes történetük összessége adja kerületünk múltját, jelenét és formálja a jövőnket is”.

Újságírói kérdésre a rendezvény után reagált  Lázár János építési miniszter kijelentésére, miszerint kezdeményezi a Turul-szobor műemléki védettség alá helyezését. Erről Kovács Gergely azt mondta, hogy “Egy Facebook-posztot elég nehéz jogi útra terelni, meg kell várni, hogy ez most milyen fajta védelem: ha ideiglenes védelem, akkor ezt közigazgatási bíróságon lehet megtámadni, ha pedig rendeletet alkotott, akkor az Alkotmánybíróságon.”

Az október 23-án délutánra, a Mi Hazánk által a Turul-szoborhoz meghirdetett – a párt állítása szerint sok résztvevőt vonzó – demonstrációt sem hagyta szó nélkül, tanúbizonyságot téve történelmi tudatlanságáról, és közölte:

„Nem tudom, mit tudnak abban élvezni, hogy embereknek szomorúságot és fájdalmat okoznak, mert sokaknak vannak olyan emlékeik ebből a korból, ami miatt ez nekik elég fájó. De ha ilyen sokan vannak, hátha elviszik a turult Ásotthalomra.”

Azért nem nyugodtak és a Magyar Kétfarkú Kutya Párt önkéntesei, valamint politikusai még az este plakátokat rögzítettek a Szuverenitásvédelmi Hivatal kerítésére, valamint átnevezték az utcát Bábállam utcára – utalva ezzel a növekvő orosz és kínai befolyásra a kormányzati politikában.

Magyar Péter hívei a Bem téren gyülekeztek, szintén három órakor. A műsorvezető az itt felállított színpadon azt mondta, hogy Magyar Péter meglepetéssel készült, ami nem volt más, mint egy vers felolvasása. Magyar egy Márai-verssel próbálkozott, de többször belesült. A Mennyből az angyal „Néz, mint Krisztus a keresztfáról” sora helyett például „Néz, mint Krisztus a karácsonyfát” mondott.

Aztán később, beszéde közben váratlanul a nagymamájáról kezdett beszélni, aki állítólag ott volt 1956. október 23-án a tüntetésen.

Ugyebár Magyar sokáig rendre nagyapjára hivatkozott, a közismert dr. Erőss Pálra. Úgy látszik, most már kényelmetlen számára, mivel egyértelműen kiderült róla, hogy nem csak népszerű televíziós jogtudor volt, hanem az ávósokkal együttműködő kommunista bíró is a Legfelsőbb Bíróságon.

Magyar után a lengyel polgári platform EP-képviselője, Michał Wawrykiewicz mondott beszédet, akit Tarr Zoltán hívott Budapestre. „Péter azért hívott meg engem, hogy támogassak a rezsim ellen minden magyar embert” – mondta, és mikor arról beszélt, hogy „nem hagyjuk, hogy erővel letörjenek minket”, a tömeg a jól megszokott „nem hagyjuk” skandálásba kezdett. Kijelentette, hogy minden diktátor hatalma előbb vagy utóbb véget ér, sőt, a Tisza Párt győzelmét jósolta. Ekkor már a tolmács is együtt skandálta a tömeggel, hogy „árad a Tisza”.

Fél négy után nem sokkal a Tisza Párt menete elindult a Bem térről a Széna tér felé, ahol hatalmas színpad várta őket a Mammut előtt. Négy körül oda is értek, és Magyar Péter meggyújtott egy lángot. Így már értelmet nyert a laikusok számára, miért égő fáklyával vonultak világos nappal.

Ujlaki Dénes volt az első fellépő, akit a műsorvezető úgy konferált fel, hogy 15 évesen az iskolából vitték a rendőrök, majd két évet töltött börtönben. Ő arról beszélt, a forradalom alatt az emberek sokkal kedvesebbek voltak egymáshoz, mert hittek a változásban. Felidézte Obersovszky Gyula író történetét, akit halálra ítéltek, majd nemzetközi nyomásra megkegyelmeztek neki, és enyhítették az ítéletét életfogytiglanra. „Fogjátok meg egymás kezét, gondolkozzatok és ne féljetek.”- kérte a megjelenteket.

A Tisza rendezvényein megszokott hatalmas kivetítőkön archív felvételek alapján az 56-os eseményeket idézték fel, majd Rost Andrea lépett a színpadra, aki Bródy Jánostól a Ha én rózsa volnék című dalt énekelte el gitárkísérettel, Koltay Róbert Dés László dalát, Nemes István versét adta elő, Debreczeni Csaba pedig elszavalt egy Orbán Ottó verset. Jordán Tamás József Attilát szavalt, a Számokról című költeményt mondta el, miután visszaemlékezett arra az eufórikus pillanatra, amikor ott volt a Sztálin szobor ledöntésénél.

Öt után nem sokkal lépett színpadra Nagy Ervin, aki Örkény István Fohász Budapestért című művét szavalta el, bocsánat, olvasta fel.  Nos, valóban nehéz lehet ennyi szereptanulás mellett egy verset is megtanulni.

Némi „Orbán takarodj” után visszatért a színpadra Debreczeni Csaba, és elénekelte Presser Gábor és Sztevanovity  Zorán dalát, a Mozit, majd azzal búcsúzott, hogy „ébredj Magyarország.”

Negyed hatkor már őrjöngött a tömeg Magyar Péterért, aki egy lyukas zászlót lengetve lépett színpadra. „1956 a közös történetünk. Csak úgy maradhatunk hívek Magyarországhoz, ha soha és sehol el nem áruljuk, amiért a magyar harcosok életüket adták, és soha sehol még közvetlen sem igazoljuk a gyilkosokat. Ez Camus útravalója azoknak, akik nem tudják, milyen kötelességünk van 56-os hőseinkkel és a hazánkkal szemben” – kezdte a beszédét. Kisebb történelmi megemlékezés – és nagymamája újabb felemlegetése – után kijelentette, hogy „Elhatároztuk, hogy a Tisza Párt visszaadja a magyar népnek a nagy, közös jelképeket, amiket kisajátított a hatalom. Ilyen a lyukas zászló. Legyen újra közös”.

Elgondolkodott azon is, hogy ez a nap ünnep vagy emlékezés, majd arra jutott, hogy az ünnep az, mikor egy ország szabadon mer lélegezni, elzavarjuk az elnyomó diktátorokat.

Megemlékezett a kormányról is, külön kitért kedvenc témája, a miniszterelnök mellett Orbán Balázsra és Szijjártó Péterre is, és azt mondta,

„De ma is élnek köztünk gyáva, sehonnai bitang emberek, akiknek drágább rongy élete, mint a haza becsülete, akik 30 NER-ezüstért elárulják a hazát. Irányító pozícióban vannak még, akik büszkén vallják, hogy nem tették volna meg, amit a pesti srácok megtettek 14-16 évesen”.

Ezután közölte, hogy olyan ember vezeti a hazánkat, aki 89-ben még az orosz csapatok kivonulását követelte, de ma már minden cselekedetével meggyalázza 56 örökségét. Hova tűnt a ruszkik haza, miniszterelnök úr? – tette fel a kérdést.

Ünnepi megemlékezésében, izé, politikai kampánybeszédében folyamatosan Orbán Viktorra kanyarodott vissza, majd felsorolta, mi mindent fog tenni és adni, amikor (és nem ha) ő lesz hatalmon.

Természetesen kötelezően megígérte a 2026-os kormányváltást, a rezsicsökkentést, a 13. havi nyugdíjat, az egészségügy és oktatás reformját, a minimálbér egekbe emelését, és minden földi jót, persze csak ha ő lesz a miniszterelnök. De előbb még castingoltat egy kicsit a frissen elindult honlapon, hogy legyenek szakembereik, azaz a „jövő transzparens szakemberei”, valamint sok ezer más szakember is kell, akikkel közösen zökkenőmentesen átveszik a kormányzás felelősségét, és átállítják az országot növekvő, európai, jóléti pályára. Kijelentette, hogy (a sokszor lefikázott nemzeti konzultáció mintájára) elindítja A Magyarok hangja címmel társadalmi párbeszédet november 5-től.

Közel egyórásra nyújtott önfényező szónoklatának vége felé Magyar azt mondta, 2026-ban nyernek, és véget vetnek az ezer éves átoknak, „az ország nem lesz többé kompország, mert abból soha nem jött ki semmi jó. A komp a rossz leheletű múlt, sehova sem tartozik. Mi a hídépítők nemzedéke leszünk. Itt az idő, hogy átalakuljon a magyar táj.”

Egy kicsit még fikázta a kormányt, majd kijelentette, hogy mindig voltak Döbrögik, akik lenyomták, kirabolták és megnyomorították a népet, de mindig lettek új Ludas Matyik, akik háromszor verték rajtuk vissza a bűnöket. Azzal zárt, hogy „lépésről lépésre, tégláról téglára” visszaveszik a hazát, és egy békés országot építenek. „Ezt közlöm az ország népével, és a világ közvéleményével. A haza minden előtt.”

Végezetül egy felhívást tettek közzé a kivetítőn, majd konfettiágyúból teleszórták a népet és az utcát csillogó konfettivel. Az emberek szökőkútban, virágágyásban próbálták eloltani a fáklyákat, majd gyorsan hazafele vették az irányt. Szükség is volt erre, mert a környékbeli vendéglátóhelyek és dohányboltok étel- és italkészletét kiválóan kifosztották a hosszúra nyúlt, megemlékezésnek álcázott politikai kampánybeszédek alatt.

Nos, a „merjünk kicsik lenni”, de azért „tudjunk nagyot álmodni” jegyében a kellemesen szűk helyen próbálták nagynak láttatni a tömeget. Biztos, hogy holnapra már sok tízezres tüntetésről fognak írni a médiumok, azért valljuk be, a nagyot álmodás megvolt, és a kicsinység is.