A tüntetési szezon megnyitottnak tekinthető.

Azt már régóta tudjuk, hogy nyáron az elvek mindig szabadságra mennek. Amikor tombol a nyár, a nyaralás, a fesztiválok és a bulik, valahogy senki nem akar tüntetni. Aztán jön az ősz, és a tüntetési hullám elindul, az elvek hirtelen megint fontossá válnak.

Augusztus 8-án jelent meg az a kormányrendelet, amely alapján korlátozták az oktatási intézményekben többek között a mobiltelefonok használatát. A Madách Imre Gimnázium igazgatója a rendelet egyik paragrafusára hivatkozva közölte, hogy nem veszik el a diákoktól a digitális eszközöket.

Ennek  az lett a következménye, hogy a Belügyminisztérium felmentette pozíciójából Mészáros Csaba igazgatót, de tanárként maradt az iskolában.

A média hergelő szalagcímei természetesen kirúgásáról írtak, ennek pedig az lett a következménye, hogy már aznap tüntetés volt az iskolánál, majd jött egy rendhagyó tanévnyitó, és most tüntetés a Belügyminisztérium előtt.

A szervezők előzetesen többek között azt kérték a résztvevőktől, hogy semmilyen pártszimbólum ne legyen jelen a demonstráción, ennek ellenére közel sem sikerült politikamentesen levezényelni az eseményt.

Némi késéssel, 6 óra után elsőként a Madách Imre Gimnázium egyik diákja állt színpadra, aki kijelentette, hogy az

„ő telefonjaikat nem fogják elvenni, a Madách pedig előre megy, nem hátra.”

Ezután színpadra állt a Madách Imre Gimnázium kórusa, akik a Szózatot, valamint az iskola nem hivatalos himnuszát énekelték el.

Ezután megint egy Madách-os diák következett, aki először a volt igazgatóról beszélt és elmondta, hogy ő mindig azt tanította, hogy minden oldal érveit vegyék figyelembe.

Szerinte tudomásul kell venni, hogy a mai világ már digitális világ, és ők ebbe a világba születtek bele.

Hangsúlyozta, hogy nem érti, a rendelet miért korlátozza az egymással és a családdal történő kommunikációt a tanórákon kívül. Azt a nagyon sablonos példát hozta fel, hogy mihez kezdenének, ha a szünetben valaki rosszul lenne a folyosón, hiszen ekkor létszükséglet a mobiltelefon a diák kezében.

Azért az úgy megvan, hogy rosszul lesz egy gyerek a folyosón vagy baleset történik, és mindegyik diák elkezd videózni, fotózni, az értelmesebbje pedig rohan tanárért, aki – ahogy az a dolga is – majd hív mentőt? Na, ne vicceskedjünk már, gyerekek. A Facebook, Instagram és TikTok, no meg a Live és fotó mellett mellett ugyan mi frásznak a kezetekbe a telefon a szünetben?

Bár a Madách igazgatójának felmentése ellen tüntettek, azért nem maradhatott ki a felszólalók köréből Iványi Júlia, a Wesley János Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium intézményvezetője. Véleménye szerint, ha valaki azt akarja elhitetni velük, hogy nincs mit tenni, akkor azt kell mondani, hogy az illető hazudik, mivel mindig van választás, van mit tenni. Iványi Júlia bejelentette, hogy kedd reggel petíciót visznek a fővárosi kormányhivatalhoz.

Hosszasan panaszolta, hogy intézményeiket törölték a rendszerből, így milyen bizonytalanná vált sok gyermek és szülő sorsa a tanévkezdéskor, de arról elfelejtett beszélni, hogy ennek a bezárásnak hány milliárd ki nem fizetett közüzemi számla, járulék és adó volt az alapja.

A rendezvényt társszervezőként jegyző Tanítanék Mozgalom képviselői az elmúlt két év oktatáspolitikai kronológiáját olvasták fel ezután a színpadon, és követelték Mészáros Csaba volt igazgató felmentésének visszavonását. Fenyegetést is megfogalmaztak, miszerint ha ez nem történik meg, úgy ősszel újabb demonstrációkra számíthat a kormány. Ezt követően felolvasták azokat a leveleket, pontosabban egy részüket, amelyeket az ország különböző pontjairól diákok küldtek a leváltott igazgatónak.

Ekkor már nem ment a politikamentesség és zengett a „mocskos Fidesz”.

A következő felszólaló Dukán András Ferenc, a Madách Imre Gimnázium korábban elbocsátott tanára volt. Elmesélte, hogy több mint egy évvel ezelőtt levélben kapta meg a felmondását, az indoklás pedig az volt, hogy polgári engedetlenséget hirdetve nem tartotta meg a tanórákat. Az is elmondta, hogy jelenleg vendéglátósként dolgozik, de munkája mellett komolyan küzd azért, hogy olyan oktatási rendszer legyen, amiben újra taníthat. A Momentum Mozgalomban politizáló tanár a „jogállam hamis díszleteinek” nevezte a kormány működését és példákat sorolt arról, miért nincs Magyarországon jogállam.

„A hatalom, az állampárt a kifárasztásunkra játszik. Nem csak félünk, fáradtak vagyunk, tele vagyunk hegekkel, és így, csüggedten próbálunk továbbmenni” –mondta beszédében.

A Madách Imre Gimnázium egyik diákjának édesanyja – Szabó Anita – állt a színpadra és beszédében elmondta, hogy habár az iskola szellemisége nem változik, Mészáros Csaba volt igazgató leváltása a rendszer logikáját mutatja. Véleménye szerint ez a logika nem csak igazságtalan, de aránytalan is, és senkinek sem jó. Ő is követelte a felmentés visszavonását, de ezen túlmenően még bocsánatkérést is, majd gonosznak és cinikusnak nevezte a kormányt, csak amúgy politikamentesen. Egy erős mondattal fejezte ki véleményét a szülő, aki elég hosszan beszélt (szerk.: az ilyenek miatt nem jártam én szülői értekezletre):

„kiírhatnánk a határon, hogy Belesz*rábia, ha már úgy is Kelet felé fordítjuk az arcunkat”.

Következett a Madách Imre Gimnázium egy végzős diákja, aki saját magát úgy jellemezte, hogy konfliktuskerülő. Ennek ellenére úgy érezte, el kell jönnie a tüntetésre, mert az események – saját bevallása szerint – megérintették. Ezek után kritizálta a digitális eszközök használatának korlátozását, és véleményezte a rendeletet, amit elkapkodott döntésnek és átgondolatlannak nevetett. Kijelentette, hogy eddig félt megszólalni, de most már úgy érezte, ki kell állnia.

Benkő Botond, egykori Madáchos diák, most már egyetemista ifjú szerint egy olyan korban, amikor egy három éves gyermekek már tableten nézik a Bogyó és Babóca rajzfilmet, nem lehet egy mobiltelefon-használatról szóló jogszabállyal a kormány által megfosztani a diákokat a körülöttük levő világtól.

Felszólalásával azt sugallta, hogy ez a normális, azaz amikor a szülő nem neveli a gyermekét, nem beszélget és játszik vele, hanem a kezébe nyomja az okos eszközt a mesével, csak kussoljon már végre.

A fiatal, aki frissen érettségizett, elmesélte, hogy ők az órákon a telefonjaikon nézték a feladatokat, a szöveggyűjteményből hiányzó irodalmat, a Kréta-rendszerben nézték meg az órarendjüket és a jegyeiket is. „Boros Bánk Leventének van pofája azt mondani, hogy csesszék meg? Kikérem magamnak” – kiabálta a Nézőpont Intézet elemzőjének.

Kissé sokáig váratott magára, e megkezdődött a beszéd végén a szokásos „elegünk van” rigmust skandálása.

A beszédek után a tüntetők közösen énekelték el a Szól a kakas már című népdalt, ezek után az új szlogent kezdték el skandálni: „itt állok, mást nem tehetek”.

A hivatalos zárás – ahogy megszokhattuk „A Pál utcai fiúk” című musicalből ismert Mi vagyunk a grund című dal volt, melyhez a tüntetők a magasba emelt mobiltelefonokkal világítottak.

Természetesen a hazai Antifa mozgalom sem maradhatott ki a tüntetésből, a féltucatnyi, punk kinézetű fiatal egymás kezéből szedegette ki és lengette a piros-fekete zászlót. Kicsit megpróbáltak a végén hergelni, hogy menjenek a Parlamenthez, de a tömeg nem volt erre vevő, inkább békésen hazaindultak, végtére is holnap iskola. Néhány fiatal maradt csak a helyszínen, ők kisebb csoportokban, békés hangulatban beszélgettek egymással, ücsörögve a fűben.