Botrányok az olimpia körül

Már az olimpia kezdetét megelőzően botrányok soráról lehetett olvasni. Késelés, nemi erőszak, terrorveszély a metróban, kávézóba csapódó autó. Sokan csak megvonták a vállukat, ugyan, ez csak egy világváros mindennapjainak egy szelete. De a bűnözők már a sportolókat és a sporteseményre érkező nagyágyúkat sem kímélték.

Kirabolták az egyik argentin focistát

Az argentin edző a szerdai, Marokkó elleni mérkőzés után azt mondta, hogy csapata egyik tagját kirabolták.

Az áldozat szerint a lopás értéke 50 000 euró volt.

Július 23-án, kedden kirabolták az olimpiai játékokon, a Franciaországban tartózkodó argentin labdarúgó-válogatott egyik játékosát a Saint-Étienne-i öltözőben, ahol Argentína Marokkó ellen játszott.

A szerdai Marokkó-Argentína mérkőzés után az argentin edző sajnálatát fejezte ki a lopás miatt.

„Tegnap (kedden) tolvajok törtek be az edzőtermünkbe, és kiraboltak minket. Thiago Almada holmiját, egy órát és néhány ékszert loptak el”

– mondta az edző.

„Mindenhez akkreditációt és igazolványt kérnek tőlünk, de ilyen dolgok előfordulnak”

– tette hozzá Javier Mascherano.

https://twitter.com/Geronimuslll/status/1816298329543958920?ref_src=twsrc%5Etfw%7Ctwcamp%5Etweetembed%7Ctwterm%5E1816298329543958920%7Ctwgr%5E956320eb028c5abfe3f2f07166dd2d28e0b2567f%7Ctwcon%5Es1_&ref_url=https%3A%2F%2Fwww.vadhajtasok.hu%2F2024%2F07%2F26%2Fparizsi-olimpia-kiraboltak-az-egyik-argentin-focistat-is

A brazil futball legendát is kirabolták Párizsban

A brazil nagykövetség olimpiai küldöttségének tagjaként a Seleção korábbi középpályásától egy 500 ezer euróra becsült tartalmú aktatáskát raboltak el – írja a Le Parisien.

A brazil olimpiai küldöttség által Párizsba meghívott egykori labdarúgót, Arthur Antunes Coimbrát, akit „Zico” néven ismertek, kellemetlen meglepetés érte.

A Flamengo egykori sztárja tegnap este taxival hagyta el a párizsi 19. kerületben található szállodáját, aminek láthatóan nem örült.

Miután a taxi hátsó ülésére letett egy aktatáskát, amely egy Rolex órát, egy gyémánt nyakláncot és bankjegyeket (2000 eurót és 2000 dollárt) tartalmazott, egy személy odalépett a taxisofőrhöz, hogy elterelje a figyelmét, míg egy másik személy kihasználta a helyzetet, és ellopta az aktatáskát.

Senki sem látott semmit. A kár hatalmas, a táska tartalmának értéke információink szerint 500 ezer euró. Nyomozás indult a tolvajok felkutatására. A nyomozással a BRB-t (Brigade de répression du banditisme) bízták meg – írja a lap.

A „Fehér Pelének” becézett Zico az 1980-as évek egyik legjobb brazil játékosa volt. Az egykori támadó középpályás 1971 és 1983 között összesen 370 gólt szerzett klubjában, a Flamengóban.

Kiváló szabadrúgáslövő volt, egyes megfigyelők Michel Platini mellett az egyik legjobb játékosnak tartják, aki soha nem nyert világbajnokságot.

És jött a megnyitó…

Péntek este végül megnyitották Párizsban a XXXIII. nyári olimpiai játékokat. Már most forrnak az indulatok a finoman szólva is megosztó, sokak által csak Olimpride-nak nevezett show-műsor után. A közösségi médiában forr a kommentszekció, összecsap jobb- és baloldal, mely utóbbiak szemében az a gond, hogy szerintük a jobboldal leginkább semmihez sem ért, különösen nem a magas kultúrához. Megfogalmazásaik szerint a jobboldal csupán a bőgatyás, kurjongatós pusztai fílinget éli, némi pálinkával meglocsolva, így ezt a csodás és felemelő megnyitót nem értheti és értékelheti.

És hogy konkrétan mi is történt? Nos, a rendezők gyakorlatilag leöntötték az egész megnyitót egy rózsaszínű, LMBTQ-ideológiával vastagon átitatott Eurovíziós Dalfesztivál-feelinggel. Természetesen és megszokott módon nem maradhatott ki a kereszténység menetrendszerű gyalázása sem, ugyanis az est számukra felemelő, minden jóérzésű – hívő és nem hívő – ember számára mélypontja Az utolsó vacsora című da Vinci-festmény drag queen paródiája volt.

Na, de menjünk sorban….

Tegyük félre a magyarok java részének azon érzését, miszerint most ezt a világeseményt Budapesten kellene megrendezni. Budapesten és Magyarországon, ahol nem csak gyönyörű fővárosunkat tudnánk megmutatni – szerencsére a turistákat csak kis részben érinti Karácsony várospusztító ténykedése -, de kultúránkat, országunkat, történelmünket, népszokásainkat, hagyományainkat is. Ám egy, szerencsére azóta kinullázódott, hazaáruló pártnak, a Momentumnak köszönhetően sem a sportolók, se a külföldi fejesek, turisták nem jöhetnek, hogy itt nézelődjenek, itt éljék át az olimpia hangulatát, hogy itt költsék el a pénzüket, mert nekik nem tetszett a történet. Na, de mindegy, ezen már pár éve túl vagyunk, és szerencsére ők is kiírták magukat a magyar politika történetéből.

De hát Párizs csodaszép város – volt valamikor, és ha az ember fia-lánya képes elvonatkoztatni a mocsoktól, bűztől, patkányoktól, utcán héderelő migránsoktól, no-go zónáktól, és csak a kultúra remekeire fókuszálni, akkor még most is néha élvezhető.

A franciák úgy gondolták, hogy nem a hagyományos stadionos nyitóünnepséget rendeznek, hanem a Szajnán hajókkal vonultatják fel a sportolókat. Ez egyébként klassz ötlet, hiszen ha már nekik is van egy szép folyójuk a főváros közepén, vétek lenne kihagyni, és most tegyük félre azt, hogy egyébként annyira mocskos a folyó vize, hogy konkrétan fekáliában kell majd lubickolniuk a szabadvizes sportok versenyzőinek. Arra se gondoljunk, hogy bár miniszterük, Amélie Oudéa-Castéra a III. Sándor híd közelében úszott egy keveset, pont ott, ahol az olimpiai nyíltvízi úszóversenyt rendezik.  Sőt, Anne Hidalgo, Párizs főpolgármestere is úszott a Szajnában. Egészségi állapotukról hír nem érkezett, de Macron elnök megtagadta, hogy ő is lubickoljon.

Na, de mindegy. A felvonuló sportolók szerencsére hajóval közlekedtek a folyón. Az olimpián résztvevő országokat ABC sorrendben mutatták be, és ahogy már megszokhattuk korábbi sportversenyekről és az előző olimpiáról, van egy új ország, vagy mi, a migránsok. A görögök után ugyanis a migráns-csapat következett.

'Refugee Olympic Team'….

Arriving on a boat…. pic.twitter.com/FSlzj8r3Q7

— Terry K (@TezTruth81) July 26, 2024

Felvonulásuk után érkezett Lady Gaga, aki habos rózsaszín előadást álmodott, néger táncosokkal.

Egyébként valamivel később fellépett a franciák sztárja, Aya Nakamura is. Tény, hogy a világ nagy részének a sztár szóról kicsit más jut eszébe, mondjuk Gérard Depardieu, Jean-Paul Belmondo, Alain Delon vagy Louis de Funes, de biztos változnak az idők….

Hiányoltuk, hogy a franciák a gyarmataik kizsákmányolását elfelejtették betenni a műsorba, mert valljuk be, egyébként igen gazdag történelmüknek ez a szeglete hiányzott, és inkább annak egy túlbonyolított darabkája került műsorra, csöppet újragondolva, olyan Alföldi Róbert módra, bár tény, falloszos torta nem volt.

A nagy elfogadás, integráció és sokszínűség jegyében a francia himnusz eléneklésére sem egy fehér művészre esett a választás, hanem a Marseillaise „csodálatos és megindító” interpretációja Axelle Saint-Cireltől csendült fel.

Valljuk be, az Austerlitz hídon „felrobbanó” francia trikolór szép eleme volt a megnyitónak:

A csapatok hajói vonultak a Szajnán, integettek, a nagy eső ellenére is az esernyők alatt kitartó nézők pedig örültek.  Az algériai küldöttség virágokat dobott a Szajnába, az 1961-ben vízbe fulladt algériaiak emlékére.

Néhány csapat után megjelent az első nem bevándorló hátterű szereplő is, mégpedig Marie Antionette, lefejezett francia királynő szerepében. Mivel a vadmagyarok nem értik a magaskultúrát, így akár azt is érezhették, aki nem áll be a sokszínűség elfogadásának akármilyen sorába, az bizony úgy jár, mint szegény királynő, a látványos show lefejezett, fehér sztárja.

Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a nagy elfogadás és sokszínűség jegyében az orosz és belorusz sportolókat kitiltották az olimpiáról, de a közönség bizony az izraelieket is alaposan kifütyülte.

És hát, ugye, ott voltak a palesztinok is….

Ezek után a hab a tortán a nagyon elfogadó és sokszínű társadalom jegyében simán belefért némi kereszténygyalázás is, az Utolsó vacsora kellően dekadens előadásában, ahol drag queenek vitték a prímet, és valami hupikék törpike szerű lény is vonaglott.

Azért valljuk be őszintén, nem lettek volna ilyen bátrak, ha éppen a muszlimokat tervezte volna bárki is kigúnyolni, mert azért Párizsban még sokan emlékeznek a Charlie Hebdo nevű szatirikus lap szerkesztősége ellen elkövetett mészárlásra. A nőimitátorok, és a soktucatnyi társadalmi nem különféle képviselői természetesen boldogan folytatták a táncikálást, még egy kisgyerek is ott vonaglott közöttük, ezzel is felértékelve a magyar gyermekvédelmi törvényt.

Felcsendült egyébként, csak úgy az orosz-ukrán háború okán John Lennon világhírű dala, az Imagine is. Egy vélemény szerint „John Lennon undorító kommunista főcímdala, a „Képzeld el”

akár a szekuláris liberális világrend új himnusza is lehetne, mindenhol ezt nyomják le a torkunkon”.

John Lennon’s disgusting communist theme song “Imagine” might as well be the new national anthem of the secular liberal world order, it’s jammed down our throats at everything pic.twitter.com/3VPPtfM9zH

— Al Carbo (@carbo_al) July 26, 2024

Az egyenlőség eszméjére oly kényes franciák, akik annyira látványosan képesek szégyellni gyarmattartó múltjukat, kényesen figyeltek arra, hogy az olimpiai lángot véletlenül se őslakos, fehér francia gyújtsa meg.

Amúgy Zinedine Zidane, Rafael Nadal, Serena Williams, Nadia Comăneci és Carl Lewis is főszerephez jutott a fáklyával, bár azt, hogy ki (vagy kik) volt(ak) a rejtélyes fáklyahordozó(k), talán sosem tudjuk meg.

Egyébként maga az olimpia láng Párizs felett, egy hőlégballonban lebeg végig az olimpia ideje alatt. Talán ez a második igazán nagy piros pont a szervezőknek.

Talán az egyetlen, igazán értékelhető epizód a kaotikus, sokkal inkább LMBTQ felvonulásra és/vagy Eurovíziós dalfesztiválra hasonlító katyvaszban Celine Dion fellépése volt, a show végén.

Lassan két éve, hogy kiderült, Céline Dion egy gyógyíthatatlan betegséggel, a Stiff-person szindrómával küzd, emiatt pedig az énekesnőnek a tervezett világkörüli turnéját is le kellett mondania. Húga még nemrég is arról számolt be, hogy romlott az állapota. Céline Dion életéről egy dokumentumfilm is készült, ebben arról mesélt, mennyire megkeseríti mindennapjait a betegség, az izomgörcsök gyakran a legváratlanabb helyzetben érik utol és olykor már énekelni is nehezére esik.

Épp ezért ért mindenkit váratlanul, amikor kiderült, fellép a párizsi olimpia megnyitóján, és az egész világ feszülten figyelte, ahogy kigyúltak a fények az Eiffel-torony második emeltén és Céline Dion elénekelte Édith Piaf L’Hymne à l’amour című dalát. Az énekesnő hangja kristálytisztán csengett, mindenki libabőrös lett tőle, sokak szemébe könny is szökött.

A megható pillanatok után nem sokkal Celine Dion a közösségi oldalon mondott hálát a szervezőknek, hogy visszatérhetett kedvenc városába és megható szavakkal méltatta az olimpián szereplő sportolókat is, minden jót kívánt nekik a következő hetekre.

„Leginkább annak örülök, hogy ünnepelhetem ezeket a csodálatos sportolókat, akik elképesztően elszántak és hatalmas áldozatokat hoztak, hogy idáig eljussanak. Tudom, hogy sokszor fájdalmas volt az idáig vezető út, de a kitartás meghozta az eredményt. Akár visztek haza érmet, akár nem, kívánom, hogy teljesüljenek álmaitok! Legyetek büszkék magatokra, keményen megdolgoztatok azért, hogy a legjobbak között lehessetek. Veletek vagyok!”

Ez a csodás befejezés, a mesés hangú Edit Piaf legendás dala volt méltó egyedül a forradalmak városának múltjához, történelméhez és kultúrájához. Köszönjük neki!

És így, e hátborzongatóan csodás dal végére pár gondolat. Edit Piaf dalának utolsó sora az isteni szerelemről szól, amit a heteroszexuális, fehér, francia énekesnő élete nagy szerelmének dedikált. Celine Dion francia gyökerű, kanadai családban született, közel tucatnyi testvére mellé. Vélhetően ők sem a nagy elfogadás és a közel száz társadalmi nem jegyében születhettek meg. Így ez a finálé az Utolsó vacsora interpretációja után mindenesetre kissé kétértelmű….

Van kultúra és van művészet, minden országban, földrészen, szerte a világon. Ám ez, amit a francia megnyitón mutattak meg nekünk, arra egy szó van: kulturális vandalizmus. Celine Diontól eltekintve.

Balhék, balhék, botrányok…

Szóval megkezdődött az olimpia. És vele a balhék is, bár tény, némelyiket elmismásolják az elfogadás jegyében. Például Steven van de Velde strandröplabdás ügyét, aki megerőszakolt egy 12 éves kislányt, 2016-ban elítélték, mégis érmet nyerhet  a párizsi olimpián.

„Hogyan jutottunk oda, hogy egy gyermek megerőszakolása kevésbé fontos, mint az az érem, amit valaki megnyerhet az olimpián? Ez egyszerűen elképesztő” – mutatott rá egy brit jogvédő.

A Guardian írása szerint a jelenleg 29 éves sportoló 2014-ben a Facebookon ismerkedett meg a lánnyal, akiről pontosan tudta, hogy hány éves. Angliába utazott hozzá, és amikor találkoztak, megerőszakolta. A lányt akkora trauma érte, hogy az esetet követően öncsonkítást végzett magán, és egy esetben túl is adagolta magát.

Van de Veldét 2016-ban Nagy-Britanniában négy év börtönre ítélték, amelyből mindössze egyet ült le, majd Hollandiába szállították, ahol további egy hónap után szabadult.

Hogyan lehetséges, hogy egy erőszaktevő kijut az olimpiára? Nos, úgy, hogy – amint a BBC megírta – a Holland Olimpiai Bizottság azon az állásponton van, hogy „a sportoló” letöltötte a büntetését, részt vett egy programban, amelyet a hozzá hasonló elkövetőnek hoztak létre, amelynek során szerintük „teljes megbánást és együttműködést” tanúsított.

„Ezt tisztelnünk kell és segítenünk kell neki, hogy a csapat tagjaként jól szerepeljen” – írták közleményükben.

„Ha megerőszakolhatsz egy gyermeket, és mégis versenyezhetsz az olimpián, annak ellenére, hogy minden sportoló aláír egy nyilatkozatot, amelyben megígéri, hogy példamutató életet él, az egyszerűen sokkoló” – fogalmazta meg Iara Bergman, a Rape Crisis England & Wales vezérigazgatója, valamint brit jogvédők vizsgálatra szólították fel a Nemzetközi Olimpiai Bizottságot.

Az a csodás francia konyha….

Sokan szeretjük a méltán világhírű francia konyhát, sőt, a játékok szervezői korábban úgy nyilatkoztak, hogy Michelin-csillagos minőséget képviselnek, legalábbis erről írt a standard.co.uk. Az angol Team GB sportolói azonban arra panaszkodtak, hogy megesett, nyers húst szolgáltak fel nekik. Na, jó, tudjuk, hogy az angolok szeretik a félig átsült húsokat, de azért a lóf….nak is van vége, nem? A Team GB úgy döntött, az első napok tapasztalata alapján nem vár tovább a szervezőkre, hanem a megnövekedett sportolói kereslet miatt azonnal Párizsba, a Clichyban lévő főhadiszállásukra utaztatnak egy újabb szakácsot, hogy megfelelő minőségben szolgálják ki azokat azokat a versenyzőket, akik úgy döntenek, hogy inkább lemondanak a „falukosztról”.

Egyébként nem csak a minőség a probléma, ugyanis az m4sport riporterének csütörtökön Lékai Máté panaszkodott arról, hogy döbbenetes módon amikor este 9 óra magasságában mentek vacsorázni, csupasz pultokkal találkoztak, semmit nem tudtak enni.

A Team GB vezérigazgatója, Andy Anson úgy nyilatkozott, hogy „Bizonyos élelmiszerekből kevés van, mint például tojásból, csirkéből, bizonyos szénhidrátokból, és az ételek minősége is aggasztó, gyakran nyers húst kapnak a sportolók.

Utolsó szó jogán azért emlékezzünk Vlagyimir Putyin szavaira, akit most éppen utálni PC, de abban azért igaza van, hogy a dekadencia már az ókorban a hatalmas római birodalom bukásához vezetett:

A mai nyugati mocskos civilizáció felülmúlja az ókori Róma züllött társadalmát.

És tényleg legeslegutolsó zárszóként hadd ajánljuk két könyvet. Pontosabban kettőt, mert az egyik egy trilógia. Az egyik Jean Raspail: A ​szentek tábora című, 1973-ban(!!!) írt regénye, melyet nemes egyszerűséggel csak önbeteljesítő jóslatként emlegetnek. A másik pedig Laurent Obertone Gerilla trilógiája, mely már napjainkban játszódik, és amelyről Földi László, titkosszolgálati szakértő úgy nyilatkozott: „Kötelező ​olvasmánnyá tenném 500 millió európai polgár számára!”