Aki most Ilaria Salis „sanyarú sorsa” miatt sír, az valójában az antifa által megvertekbe törli bele a lábát

A börtönkörülmények miatti panaszok helyett talán az embervadászatot kellene elítélni. Nem?
Hetek óta lázban tartja a külföldi és belföldi nagyérdeműt a hazánkban zajló börtöntangó. Mint ismert, egy olasz antifasiszta ellenálló (civilben pedagógus) gyanúsítható azzal, hogy tettlegesen bántalmazott általa szélsőjobboldalinak vélt járókelőket Budapesten.

A vád szerint Ilaria Salis két társával, bűnszervezetben, előre kitervelten, aljas indokból támadott meg magyar és külföldi állampolgárokat, akiket ruházatuk alapján a Becsület Napja rendezvény résztvevőinek gondoltak. Az erőszak eredményeképpen hatan súlyosan, hárman könnyebben megsérültek, és fennállt az életveszélyt okozó testi sértés lehetősége is.

A haladár hazai közvéleményt és a nemzetközi brigádokat azonban nem az elkövetett példátlan bűncselekmény tartja lázban,

hanem azok a börtönsirámok, amikkel Ilaria Salis és korábbi cellatársa zokogta tele a sajtót. Hogy koszos, patkányokkal teli helyen tartják őket, telefonálni sokáig nem lehetett a hozzátartozókkal, és az őrök embertelenül bánnak velük.

Ha túllépünk azon az elkeserítő tényen, hogy

a hazai börtönviszonyok még nem érik el a norvég nívót, ahol a hetvenhétszeres tömeggyilkos Breiviknek luxuskörülményeket biztosítanak,

akkor is akadnak fejvakarásra okot adó bökkenők.

Többek között az, hogy Salisék vádjait tételesen cáfolták a hatóságok.

De ez talán a kisebbik gond.

A nagyobb, hogy

a Strasbourgig hullámzó ügy emberi jogi korifeusai alapvető szerep- és aránytévedésben vannak.

Lehet ugyanis méricskélni a cellaméretet és a bv-őrök szúrós tekintetét, de először talán bizonyos kellemetlen kérdéseket kellene feltenni. Ilyesféléket:

Szabad-e elkenni egy bűncselekményt, ha szélsőbaloldali ideológiai felfűtöttségből követik el? Miért is esik az ilyen cselekmény más megítélés alá, mint egy szélsőjobbos támadás?

Egyáltalán: politikai különbségek rendezésének mióta szépelegve elkenhető eszköze az erőszak?

Morális szempontból melyik is fontosabb újságírói feladat:

a börtönkörülmények miatti sírást felhangosítani, avagy inkább empatizálni azokkal, akiket aljas módon véresre vertek Budapest utcáin?

És csak úgy halkan, a hazai ellenzék médiamunkásainak súgva: nem inkább a nemzeti integritás, a magyar állampolgárok védelme felől kellene közelíteni egy Magyarországon rendezett nemzetközi embervadászat ügyében?

Szerencsére úgy tűnik, a Melonival megerősített médiavisszhang sem ingatja meg az igazságszolgáltatás működését.

A társtettesek közül az egyik már mindent bevallott, így valós esély mutatkozik az antifa támadássorozat arányos jogi szankciójára a legteljesebb jogállamiság jegyében.

(mandiner.hu)