Diktátor – Diktatúra?

Kérdés, melyik oldalról nézzük. Egy biztos: a jogszabálykövető, törvénytisztelő állampolgár részére nem politikai oldalak és nézőpontok léteznek, hanem a törvények, szabályozások hatékonysága működése.

A mindenki által ismert Schadl ügy biztosan nem tesz jót a közvélemény formálásának, a törvényesség – sok esetben csak – látszat-szabályozásainak megítélésében. Bizony, a nem túl régen még létező fogalom, a „bíróságok tekintélye” mára már nem sokat mond, sőt, a legtöbb esetben maguk a bíróságok  ennek legfőbb rombolói.

Nyilatkozhatja heti rendszerességgel a Kúria elnöke, hogy a bíróságok a jogszabályok betartásával végzik ítélkezési munkájukat, ha szépen gyarapodó számban nőnek a jogszabályokkal ellentétes eljárások számai, ráadásul mindezt a 2018 év eleji nagy változásokat követően, alig pár évvel később már vizsgálják, elemzik az arra illetékesek is.

Közeledik az év vége, számadások, mérlegek, statisztikák születnek az év eseményeiről. A karácsonyi készülődés forgatagában jelent meg pár érdekes hír, például ez,  ez, ez)

Először Dr. Répássy Róbert az Igazságügy Minisztérium parlamenti államtitkára nyilatkozott, hogy megint

növekszik az időben elhúzódó perek száma,

minek következtében az elhúzódó perek miatt indított strasbourgi perek száma, és az ezek következtében a költségvetés terhére, az adófizetők pénzéből kifizetett kártérítések összege is. Igen, jól olvassák. Ha elhúzódik a per és az érintett pert indít a magyar állam ellen, az fizet, mint a katonatiszt, az adófizetők pénzéből, a bíró pedig, aki nem végezte megfelelően a munkáját, él tovább boldogan, mint Marci Hevesen, és semmiféle következménye nincs annak, hogy adott esetben emberek életét keserítette éveken, esetenként évtizedeken át azzal, hogy nem megfelelően végezte munkáját. Az államtitkár 2024. év elejére kért jelentést az okokról.

Nem sokkal később Lázár János egy nyilatkozatában utalt arra, hogy

nem igazságszolgáltatás, pusztán jogszolgáltatás folyik a bíróságokon.

Erős mondat, nem? Megjegyezzük, a helyzet akkor válik végzetesen katasztrófálissá, amikor jó pár esetben már a jogszolgáltatás sem sikerül egy – egy bírói fórumnak. Ahogy azt egy az életét a tárgyalótermekben leélt ügyvéd közölte az Alkotmánybíróság főtitkárával, a magyarországi jogszabályok fő felügyelete az Európai Bíróság. Na, ne tévedjünk, mindezt nem a szó jó értelmében írta, sokkal inkább a hazai bírósági munka kritikájaként. De láttuk már fellebbezési eljárásban azt a mondatot is, hogy miért hoznak jogszabályokat, ha azokat pont a betartásukért felelős bíróságok nem tartják és tartatják be. Pikáns, nem?

A 2015. év után, amikor is bágyadt kísérletet tett a kormány a bíróságok „rendbetételére”, most újra porondra kerül az igazságszolgáltatás és annak anomáliái. Kérdés, hogy mindez csak a jövő évi európai parlamenti és önkormányzati választásoknak szól, vagy tényleg komolyak a szándékok.

Az is történelmi tény, hogy a nagyvárosok világszerte melegágyai a szélsőséges nézetek kialakulásának, és azok drámai sebességgel való (hála istennek egyelőre csak városon belül) terjedésének. Jobb sorsra érdemes kis hazánk fővárosa pedig pár éve élen jár a köznyelv szerint csak liberálisként emlegetett nézeteiben. Mert ne tévedjünk, ez is a szélsőséges nézetek sorába tartozó világnézet ám, akárcsak az általuk sokszor – mindenféle történelmi ismeret nélkül – kiköpött fasisztázást. Ahogy Charles E. Allen (az amerikai Belbiztonsági Minisztérium korábbi államtitkára) mondta egykoron:

„a radikalizmus a társadalmi rendszer megváltoztatását célzó szélsőséges eszmerendszer elfogadásának a folyamata, amely magában foglalja az erőszak alkalmazásának, támogatásának vagy elősegítésének hajlandóságát”.

Meglepő lehet, de nem ezt látjuk minden egyes kvázi liberális politikai megnyilatkozásban, minden egyes demonstráción, tüntetésen?

Azt is tudjuk, hogy bármely irányú radikalizációs folyamatban a szociális és gazdasági tényezők nagyban befolyásolják azt. Persze nem lehet azt állítani, hogy kizárólag a nehéz gazdasági helyzetben lévő személyek hajlamosak szélsőséges viselkedési formákra, sőt, sok esetben a kifejezetten jó körülmények között élő, ámde üres és sivár életű emberekről is elmondható az, hogy akár jobb-, akár baloldali radikális csoportok őket könnyebben elérik. Ennek több oka is lehet. Egyrészt az, hogy egy létbizonytalanságban élő ember hajlamosabb arra, hogy saját élete kudarcait kivetítse másokra, hiszen anyagi nehézségei folyamatos frusztrációhoz vezetnek, ez pedig torzíthatja a világnézetet. Ugyanez a helyzet az anyagi biztonságban élő, ámde más okok miatt frusztrált emberekkel.

A szélsőséges ideológiát (ide értve a szélsőséges liberalizmust is) valló szervezetek könnyen képesek bűnbakot állítani ezen emberek elé.

Ezek a bűnbakok lehetnek bizonyos népcsoportok (pl. a nácik esetében), de akár kormányok, esetleg országok (militáns csoportok, terrorszervezetek stb.) Azonban míg korábban elsősorban helyi szinten volt megfigyelhető a radikalizáció, fő motivációi pedig a nacionalizmus, a szeparatizmus és a társadalmi- gazdasági egyenlőtlenségek voltak, mára már ez is globalizálódott, és nem csak hogy minden országot, de minden társadalmi réteget érint valamilyen módon. Ráadásul a folyamat sokkal inkább ideológiai ösztönzésű lett.

De nézzük ezt a problémát az eredeti téma szempontjából, azaz valóban összefüggenek-e a politikai irányzatok és az elvileg független bíróságok munkái? Az biztos, hogy folyamatos támadások érik az alkotmány – alaptörvény – és ezen keresztül a jogállamiság legalitását évek óta. Több, egymástól függetlenül nyilatkozó ügyvéd véleménye, valamint a jó pár a rendelkezésünkre álló peranyagok szerint a fővárosi bíróságok egyre mélyebbre süllyednek a politikai csatározások és a radikalizáció mocsarában. Igaz ez mindazzal együtt is, hogy az elvileg befolyásolhatatlan bírói ítélkezési gyakorlatot senkinek nem áll jogában kritikával illetni. Ezen sorok és a már idézett nyilatkozatok is a jogszabály-alkalmazásoknak szólnak. Ennek leginkább közérthető példája a dr. Répássy által kifogásolt időelhúzódásos perek, hiszen a peres eljárások menete szabályozva van.

A tömeges kártérítések kifizetése pedig arra utal, hogy a bírók egyszerűen nem tartják be a jogszabályokat.

Természetesen egy-egy kirívó esetben a határidőkből való kicsúszás akár bele is férhet a tisztességes és alapos munkába, de ilyen kirívó számban sokkal inkább bojkottnak tűnik a regnáló hatalom és annak jogszabályai ellen, semmint alapos munkának. Ez persze csak egy egyszerű példa, logikusan az ennél bonyolultabb pervezetésű kérdésekbe nem kívánunk itt belefolyni, azonban az is kétségtelen tény, hogy ezen bírók „politikai felettesei” mindezek után Brüsszelben verik az asztal – és mily meglepő – jogállamisági kérdésekkel. Abba pedig már ne is menjünk bele, hogy a hazaárulás fogalmának BTK-s megfogalmazása bizonyos politikusok tevékenységének megítélése során mennyire fér bele a paragrafusokba vagy sem.

Azt azért kijelenthetjük, hogy ha csak a jövő évi választások is az oka annak, hogy újabb rendcsinálási folyamatok indultak el, azzal az ország és a szerencsétlen, a liberális radikalizáció mocsarába egyre jobban belesüllyedő főváros is csak jól járhat. A végfelhasználó peres felek, azaz általában a kisemberek meg aztán végképp.

Az eseményeket figyelemmel kísérjük, beszámolunk, történjen is bármi a témában.