A DK főideológusa szerint nem kell választójog a nyugdíjasoknak

Fleck Zoltán jogszociológus, a DK elnökének egyik főideológusa fél évvel ezelőtt keményen beleszállt azokba az akadémikus kollégáiba, akik “nyugdíj előtt állnak vagy már nyugdíjasok” és “alamizsnáért vagy a nyugalomért” ahelyett hogy szabadon véleményt formálnának, inkább “meghunyászkodnak.” A beszélgetőpartner Dési János ráerősítve erre a “megalkuszik” kifejezést használta gyakorlatilag a Fleckkel nem azonos nézeten lévőkre.

Fleck a napokban is adott interjút az egyik baloldali sajtóorgánumnak, amelyben már lényegesen messzebb ment, lényegében a nyugdíjasok választójogát létjogosultságát kérdőjelezte meg, mondván, ennek a korosztálynak már nincs annyi ideje az életben, mint a fiatalabb korosztálynak, így pedig nem reagál olyan minőségben a jövőbeli feszültségekre, mint az utána következő generációk. Éppen ezért – Fleck szerint – még a lehetőségét sem kellene megadni a nyugdíjas honfitársainknak, hogy a távoli jövőt érintő ügyeket érdemben befolyásolhassák: „miért a nyugdíjasokra bízzuk a 30 év múlva bekövetkező katasztrófát?”- teszi fel a kérdést a jogi egyetem tanára.

Az ellenzék főjogásza

Fleck még a 2022-es választások során beszélt arról a szélsőbaldi HVG-nek, hogy egy 8–9 fős testület alkotja azt a közjogi szakértői csapatot, amely a kormányváltásra készülő ellenzék alkotmányos módosításait dolgozza ki. Ennek vezetője a jogász-szociológus, akit Márki-Zay Péter közös miniszterelnök-jelölt kért fel a pozícióra, de Fleck szerint Márki-Zay „sem az összetételébe, sem a munka tartalmi részébe nem szól bele, sőt az ellenzéki pártok sem küldenek a bizottságba senkit”.

Az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet (EKINT) az egyik fő aggódó a jogállamiság helyzetéért Magyarországon. A dolog pikantériája, hogy korábbi igazgatójuk, a posztkommunista MSZP-vel is jó kapcsolatokat ápoló Fleck Zoltán szájából hangzott el: „nagy valószínűséggel egy ’22-es ellenzéki győzelem után időlegesen le kell mondanunk a jogállam tiszta érvényesüléséről. De ez soha nem volt másként rendszerváltáskor, nagy forradalmak után”. „Nem állítjuk, hogy ez az egyetlen lehetőség, de ha ezt választja az ellenzék, akkor mérlegelniük kell, hogy ez egy olyan helyzet amiben kormányozni tudnak, vagy meg kell lépniük azt, hogy bizonyos szabályokat, bizonyos feltételek mellett meg kell változtatni, ami mellé pedig legitimációs érveket fogunk gyűjteni” – érvelt akkor jogszociológus.

Ahogy megírtuk, Fleck Zoltán végzettsége szerint jogász, és az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán akkor tanszékvezető egyetemi tanár. Érdekes, hogy azóta Fleck már sem nem tanszékvezető, és az EKINT munkatársai között sem szerepel.

A baloldal nyugdíjasellenessége 2010 után új lendületet vett

2008-ban a Gyurcsány-kormány több tekintetben is módosította az új nyugdíjak megállapításának módját, és a módosítások egyenlegeként az ettől kezdve nyugdíjba vonulók kezdő nyugdíját 8 százalékkal alacsonyabb összegben állapították meg, mint a korábbi szabályok szerint. A nyugdíjasok helyzetét tovább nehezítették 2009-ben, amikor eltörölték a 13. havi nyugdíjat. A balliberális kormányzás hibái miatt az időskorúak bevételei jelentős csökkenést szenvedtek el 2010 előtt, hiszen a 13. havi nyugdíj megszüntetése mellett 2002–2010 között összesen 51,8 százalék volt az infláció. 2009-ben megemelték a nyugdíjkorhatárt, 2013 és 2022 között fokozatosan 62-ről 65 évre. Gyurcsány Ferenc azt ígérte, hogy majd akkor fizetnek nyugdíjprémiumot, ha a gazdaság teljesítménye ezt lehetővé teszi. Ennek feltételeként a 3,5 százalékos gazdasági növekedést jelölték meg. A csőd szélére sodort gazdaság miatt ennek nem volt realitása.

Fleck egyébként említett kijelentésével tulajdonképpen egy az egyben megismételte a Momentum-alapító Kádár Barnabás pár évvel ezelőtti, szélsőségesen gerontofób (gerontofóbia: idősekkel szembeni antipátia, ellenszenv, szélsőséges esetekben gyűlölet) és antidemokratikus kijelentéseit.

A momentumos politikus a lengyel választások eredményeinek kontextusában vetette fel a nyugdíjasok, sőt, nyugdíjazástól függetlenül az összes 60 év feletti szépkorú szavazati jogának megvonását, mondván, nem „ők szenvedik meg annak (döntésük – a szerkesztő) következményeit”, hanem a fiatalok. A helyzetet csak súlyosbította, hogy a kifejtetteket hallgatólagosan az összes baloldali párt akceptálta, ugyanis egyetlen elítélő nyilatkozat sem került kibocsátásra a nagy port kavaró ügyben.

Minden bizonnyal azonban Fleck megbízója, Márki-Zay Péter ennek a műfajnak a “koronázatlan királya”. 2020 nyarán a hódmezővásárhelyi polgármester azt mondta, hogy a “demográfia az ellenzéknek nem hátrányos, […] ugye az idősek elmennek sajnos, viszont jönnek fiatalok, és ezek a fiatalok sokkal kisebb arányban Fidesz-szavazók, tehát több százezer szavazattal kevesebb várható egyébként a Fidesz oldalán, mint 2018-ban volt.” 2021-ben pedig arról beszélt, hogy „Az időseket, akik sajnos pusztulnak a koronavírus-járvány miatt is, sokkal könnyebben megvezette a Fidesz, mint a fiatalokat. Az új generációk, amelyek szavazni fognak ’22-ben, azoknál nagyon kicsi a Fidesz támogatottsága, tehát alapvetően az irány jó.”

Az államszervezet, benne a választási rendszer reformja Gyurcsányéknál nem példa nélküli

2013 márciusában az MSZP kezdeményezésére a Demokratikus Koalíció, az Együtt 2014 Választói Mozgalom és több kis párt egyeztetéseket folytattak a jogállamiság és a demokrácia helyreállításáról. Ezek közül a választópolgárok szerintünk maximum az MSZP-ről és a DK-ról hallottak, az Együtt azóta megszűnt, a többi párt pedig súlytalan, nem politikai tényező. Mindenesetre a tárgyalások eredményét záróközleményben foglalták össze, nekünk azonban birtokunkba jutott egy dokumentum, amely még a zárt ajtók mögött zajló egyeztetések során készült. 2013-ban is kormányváltásra készültek, ami nem jött nekik össze sem 2014-ben, sem 2018-ban, ám betekintést nyerhetünk abba, mi következne akkor, ha 2022-ben sikerülne megnyerniük a választásokat: az „alkotmányos szerkezet kormányváltást követő haladéktalan korrekciója”.

A (sötét) múltban bőven találunk példákat a szavazati jog korlátozására, meghatározott feltételekhez kötésére, de ezek napjainkra meghaladottá váltak, legalábbis többnyire. A nemzetközi baloldal politikai eszközrendszerének ugyanis továbbra is része az életkoron alapuló választási cenzus bevezetésének gondolata, mint a másképpen gondolkodók „elhallgattatásának” technikája. Ezek a hangok először a Brexit-népszavazás után erősödtek fel, mivel az idősebb korosztály nagyobb arányban szavazott az unióból történő kilépés mellett, majd Donald Trump megválasztását követően- a republikánus elnök nyugdíjas berkekben tapasztalt népszerűsége miatt – ismételten lendületet vettek.

Ennek ellenére joggal merülhet fel a kérdés, hogy miként foglalhat el ilyen szélsőséges álláspontot e téren az ELTE jogi karának oktatója? Ha azonban megvizsgáljuk Fleck (elő)életét, akkor megállapítható, hogy semmi meglepő nincs a nyugdíjasok ítélőképességét és a közös jövőnkért vállalt felelősségét megkérdőjelező kijelentéseiben, ugyanis az egyetemi tanár – a „függetlenség” jegyében – már számtalan alkalommal hitet tett Gyurcsány Ferenc és a magyar baloldal mellett, akik „politikájának” szerves részét képezi a szépkorú honfitársaink elleni szélsőséges uszítás.

A Gyurcsány Ferenctől kitüntetésben részesülő Fleck – aki a bukott kormányfő által szervezett Magyar Demokratikus Charta szóvivői tisztségét is betöltötte – 2011-ben részt vett abban az akcióban, amelyben Gyurcsányt Nagy Imréhez hasonlítva, előbbi mentelmi jogának megvonását ”koncepciós pernek” és a jogállam végének állították be.

A „szocialista” kormány bukását követően Fleck az MSZP programjának elvi és ideológiai megalapozására hivatott programtanács rendszeres résztvevője volt, majd 2013-ban a Gyurcsány–Bajnai-szövetség „Választási Monitoring Bizottság” nevű alternatív (illegitim) választási bizottságában vállalt központi szerepet.

A jogszociológus a baloldal 2022-es választási kampánya során is központi szerephez jutott: ő lett az egyesült ellenzék közjogi munkacsoportjának vezetője. (Zárójelben érdemes megjegyezni, hogy mindezt úgy vállalta el, hogy korábban még helyénvalónak tartotta a baloldali összefogás részét képező JOBBIK, Gyurcsány-párt által kezdeményezett betiltását, arra hivatkozva, hogy a „fasiszta jellegű politikai szervezet” működése szembe megy a nemzetközi joggal). Az ellenzék közjogi átmenettel foglalkozó vezetője e szerepében leginkább azzal vált ismertté (hírhedté), hogy nyíltan kijelentette, a baloldal esetleges választási győzelme esetén „le kell mondani a jogállam tiszta érvényesüléséről. De ez soha nem volt másként rendszerváltáskor, nagy forradalmak után”.

Bár Fleck minden bizonnyal ebben az esetben is Gyurcsány kívánalmainak próbált megfelelni, aki már korábban kiadta az ukázt, miszerint „a baloldali kormánynak szét kell feszítenie az alkotmányos kereteket”, mégis érdekesen hatnak a jogszociológus szavai annak – az általa is jegyzett – nyilatkozatnak a fényében, amellyel a gyurcsányistaértelmiség a polgári oldal 2010-es győzelmét követően bőszítette a közvéleményt: „A demokratikus jogállam magyar híveit növekvő aggodalommal tölti el, hogy az országgyűlési választás nyertesei a kormányváltást forradalomnak tekintik, a politikai ellenfél választási vereségét pedig alkalomnak azellenféllel való leszámolásra. A negyvenes évek végén is így kezdődött a demokrácia felszámolása…” Gyurcsány egzisztenciális ellehetetlenítéssel vagy Fekete-Győr András koncepciós perekkel való fenyegetései egy esetleges baloldali választási győzelem esetén, azonban már kevésbé ijesztették meg a magyar jogállamot igény szerint elsirató Flecket.

A jogszociológus mostani kijelentéseire visszatérve, a társadalmi csoportok elleni hergelés, illetve azok különböző eszközökkel történő ellehetetlenítése történelmi hagyományokkal bír a baloldalon, amely örökséget a hazai ellenzék előszeretettel alkalmazza. Ennek a politikai felfogásnak a leggyakoribb elszenvedői pedig a nyugdíjas állampolgárok.

Gyurcsány még 2004-ben fogalmazott úgy az egyik tévés szereplése alkalmával, hogy „akinek öreg, öregecskedőfelesége van, az fiatalabbat érdemelne”. A baloldal „kormányzása” pedig hűen követte ezt a gerontofób felfogást,minden tekintetben megnehezítve a nyugdíjasok mindennapjait: brutális rezsiemelés, vizitdíj és kórházi napidíj bevezetése, a 13. havi nyugdíj megszüntetése, nyugdíjkorhatár megemelése. Mindezt egy világválság kellős közepén, amikor a nyugdíjasoknak a legnagyobb szükségük lett volna az állam segítségére.

Ez az idősellenes hozzáállás a jelenben sem csitult. Emlékezetes, hogy a Gyurcsány Ferenc elnökölte Demokratikus Koalíció az árstopok és a rezsicsökkentés folyamatos támadásával mindent megtett annak érdekében, hogy az orosz-ukrán háború negatív gazdasági hatásait rászabadítsa a nyugdíjasokra. De példaként lehet felhozni a Gyurcsány-párt korábbi komáromi képviselőjelöltjének, Balla Istvánnak a hírhedtté vált kijelentéseit is, amikor a helyi baloldali politikus a kormány egyik időseket támogató intézkedése kapcsán alázta meg nyilvánosan a nyugdíjasokat, mondván, hogy a szépkorú honfitársaink olyan „birkák”, akiknek pár ezer forintért megvehető a szavazatuk.

Bár Gyurcsány Ferenc és pártja vitathatatlanul élen jár a nyugdíjasok elleni politizálásban és hergelésben, e jelenség azonban az egész ellenzéki térfélre, sőt a balliberális sajtóra is egyaránt jellemző.

A baloldali jövő is sötét a nyugdíjasoknak

Korábbi választási szövetségese, az újra a nagypolitikába visszatérni szándékozó Vona Gábor még a Jobbik elnökeként nyilatkozott úgy az időskorúakkal összefüggésben, hogy „most már rendszeres esemény, hogy hétköznapokon kedves bácsikák és nénikék magukból kivetkőzve ugranak egymásnak, vért akarnak ontani remegő kezeikkel, ordibálnak trágárul, és hörgik fel a XX. század minden traumáját. […] Húzták maguk mögött a kis bevásárlókosarukat, és ne szépítsük, a szemeikben gyűlölet lobogott, a szájukból pedig szennyvíz folyt”.

A Jobbik később sem tudta levetkőzni az idősekkel szembeni ellenérzéseit, 2019-ben egy hangfelvétel látott napvilágot, amelyen a párt vezetése a következőképpen fogalmazott: „Mi ezeket úgy hívtuk a szakmában, hogy far-hát kommandó, ezek nagyrészt nyugdíjasok, otthon ülnek és várják azt, hogy jöjjön valami.[…] Ezek tényleg élő hülye nyugdíjasok…”

Nyugdíjasokat segítő intézkedések kapcsán pedig érdemes megemlíteni Márki-Zay Péter szavait, aki „felelőtlen lépésnek” nevezte az ilyen céllal folytatott politikát, és kijelentette, hogy „helyénvalónak tartja” a 13. havi nyugdíj megszüntetését. De Bokros Lajos szavai is illeszkednek ebbe a felfogásba, aki a rezsicsökkentést a „a legkárosabb intézkedések egyikének” nevezte.

Az ellenzéki sajtó is előszeretettel alázza meg az idősebb korosztály méltóságát. Gulyás Balázs, a Magyar Hang újságírójaként „tanulatlan, vidéki idős embereknek” nevezte a polgári oldal támogatóit. Míg az Index – azóta Telexhez átigazolt – munkatársai korábban fotókkal ellátott bejegyzéseikben gyalázták összehangoltan az időseket. Mivel a megszólalások túlnyomó része a stílusuk miatt alkalmatlan az idézésre, így csak a „legenyhébb” vélemény citálható annak szemléltetésére, hogy voltaképpen milyen véleménnyel van a progresszív sajtó az idősekről: „arcom, amikor az elsőosztályú kocsiban sem sikerült megúszni a pörköltzabáló nyanyát” -szól az egyik nagyívű, „közírói hivatáshoz méltó” bejegyzéshez fűzött kísérő szöveg.

A magyar baloldal és a balliberális sajtó gerontofób

viszonyulása a nyugdíjas állampolgárokhoz nemcsak morálisan elfogadhatatlan, hanem előbbiek társadalmi rendeltetésével is teljes mértékben ellentétes. A szépkorúak szándékosan negatív fényben történő folyamatos feltüntetése, az ellenük való uszítás és az irányukba tanúsított fenyegetések (pl. a szavazati jog megvonása) ugyanis beláthatatlan károkat okoznak a társadalomban, egyben ellehetetleníthetik a generációk közötti együttműködés minden lehetőségét. Mindezt pedig kizárólag azért, mert a megélt tapasztalataik alapján ez a korcsoport kritikusabban gondolkodik és viszonyul az élet különböző dolgaihoz (pl. érthető okokból kifolyólag éppen a baloldalhoz), illetve más értékeket tisztel, mint amelyeket a progresszív ideológiák oktrojálni kívánnak a 21. század társadalmaira. Mindez pedig bőven elegendő a „demokratikus ellenzéknek”, hogy újra és újra méltóságában sértse meg közel 2 millió honfitársunkat.

(tuzfalcsoport.blogstar.hu)